T_chrisSzerintem hála "a másik operációs rendszernek" borult föl az Asztal szerepe. Eredeti modellben az Asztal, a valós Asztal tetejének metafórája kellene, hogy legyen. Tehát az épp MOST használt dolgok tárháza. Ehhez képest hála "a másik oprrendszeren" lévő divatnak, mindenféle rakás szemetet pakolunk az asztalra, pl. driverek magukkal hozott, soha el nem indított beállítió GUI-jaik parancsikonjait stb. Így az rövidessen vagy átláthatatlanná, kezelhetetlenné és az egyszeri felhasználó számára haszontalanná vált (Honnét tudja ő azt, hogy oda lehet menteni, onnét törölni stb?) vagy pedig rendesebb embereknél a gyakran használt parancsikonok tárhelye lett.
Én személy szerint Ubuntun úgy használom most már egy ideje az asztalt, hogy alapvetően nincs rajta semmi. Se indítóikonok és kuka (azokra ott a panel), se felcsatolt partíciók (azokra ott a Helyek menü), hanem az éppen aktuálisan használt fájlok.
Pl. Csinálok egy prezentációt, és ahhoz anyagokat gyűjtök (képek, idézetek stb.), akkor azokat bedobálom az asztalra, majd itt összeállítok egy db. prezentációt tartalmazó fájlt. Abból esetleg tartogatok még az összeállítás alatt több változatot, majd ha készen vagyok, akkor a kész egy fájlt elrakom a megfelelő helyére (pl. home mappa almappája, pendrive, elküldöm akinek kell emailben stb.) majd az egész rendetlenséget kijelölöm és behúzom a kukába.