sutee84Szívemből szóltál, pontosan ugyanígy éltem meg első találkozásomat a Linuxszal. Főiskola, számtech. szak, első félév, operációs rendszerek óra. Előtte még az életben nem programoztam, és nem használtam non-M$ oprendszert.
Ha jól emlékszem, Debian szerverünk van a suliban, természetesen grafikus felület nuku, aztán egyből a mélyvízbe, parancsokat meg shellscripteket írkáltunk, nekem meg halvány lila gőzöm se volt róla, hogy mit csinálunk, ami baromi frusztráló tud lenni, és szerintem kevés olyan kezdő Linuxos van, akit a terminál szépségei fognának meg leginkább (tisztelet a kivételnek).
Ez az "élmény" aztán egy ideig jó alaposan el is vette a kedvem a Linuxtól, tényleg csak az maradt meg, hogy ennek a kőkorszaki kinézetű bonyolult izének a közelébe se megyek többet, azt se tudtuk meg, hogy van egyáltalán grafikus felületű Linux.
Csak mikor a Hardy kiadása környékén olyan sokat cikkeztek róla némely IT-hírportálokon, akkor láttam, hogy jé, Linux és grafikus? Meg egész szép is, jót is írnak róla, talán ki kéne próbálni. De oprendszer telepítéshez abszolút nem értettem (igazából most sem), szóval itt el is akadt volna az érdeklődésem, ha nem olvasom, hogy van LiveCD is, amiről ki lehet próbálni következmények nélkül. Mondom uzsgyi neki, egy próbát megér, legfeljebb elmondhatom, hogy ilyet is láttam.
És kipróbáltam (bár előtte még valahogy le kellett vadásznom a netről, hogy a bootsorrendet hogy kell megváltoztatni). És már az első benyomások alapján is nagyon tetszett, tök szimpi volt az egész rendszer, persze kicsit furcsa volt eleinte, aztán rájöttem, hogy csak megszokás kérdése, egyáltalán nem is nehéz kezelni.
Ez az élmény további distrok kipróbálására ösztönzött, és ugyan még mindig nincs telepített rendszerem, de ha megjelenik a Kubuntu 9.04, akkor azt Wubival mindenképp fel fogom tenni, és onnantól jöhet a közelebbi ismerkedés.