Minden hobbyfotós akinek nincs szerencséje jó minőségű gépet venni, előbb-utóbb komolyan elgondolkozik valami ütőképes zajszűrő megoldáson.
Ideális ccd-nél a ccd cellára érkező fény mennysége egyértelműen reprezentálható valamilyen elektromos mennyiség szintjével, majd ennek digitalizálása után egy számértékkel. Ez a gyakorlatban nem megvalósítható, valamilyen "zajosodás" mindig fellép, a kapott számérték az elméleti valós érték közvetlen közelében szór. Ennek mértéke függ a ccd működési módjától és az elemi cella méretétől. Magyarul: ha olcsó géppel (olcsó, kis méretű szenzor) gyenge fénynél homogén szürke felületet fényképezünk, és megvizsgáljuk a kapott kép spektrumát, nem csak egyetlen, az adott szürke szinhez tartozó vonalat látunk, hanem egy 2-3 gradiens széles haranggörbét, melynek csúcsa az elméleti értéknél van.
Mit lehet ezzel kezdeni?
A képfeldolgozó szoftverekben megtalálható zajszűrő megoldások mindig adatvesztést okoznak, ugyanis az algoritmusnak ki kell találnia: a környezetétől elütő színű/értékű pixel pusztán zaj, vagy valós képelem.
Kellene valami jobb megoldás.
Ha megvizsgálunk egy zajos képet, láthatjuk hogy olyan az összhatás, mintha egy kristálytiszta képet leöntenénk valami nagyon homogén, struktúra nélküli "zsizsikkel". A "zsizsik" színszórásban és amplitúdó szórásban is homogén.
Úgy lehet ezt értelmezni, hogy az érzékelő elemi cellájára eső fény erőssége egy bizonyos töltésmennyiség változást hoz létre a cellában, erre viszont rákerül egy bizonyos százaléknyi random érték, a zaj.
Ha kétszer lefotózzuk ugyanazt a témát, azt látjuk hogy az új kép ugyanolyan zajos, viszont ha a két kép azonos x-y koordinátájú pontját összevetjük az "elméleti" értékkel, azt látjuk, hogy az eltérés minden esetben véletlenszerűen más.
Ezt fogjuk kihasználni. Ha ilyen jellegű random zajokat adunk össze, a zajosság nem lineárisan változik. Ha pl. adott pixelpozícióban az ideálistól való +2 érték eltérés valószínűsége 1%, és "összeadunk" 5 ilyen képet, a zajok "kioltják egymást", a +2 érték eltérés valószínűsége alig nő, viszont a hasznos jel mértéke ötszörös lesz. Tehát: a jel/zaj arányunk brutálisan javul.
Olyan ez mint a digitális videó technikában használt temporal noise filter, csak állóképen.
Tehát a teendő: a gépet felrakjuk állványra, beállítjuk sorozatfelvétel (vagy pl. utolsó 5) módba, és lövünk. Kapunk 5 (vagy akármennyi) képet amin a lényeg ugyanaz, ami folyamatosan más, az a zaj. Már csak ezeket a képeket kell összegezni valamivel, lehetőleg automatán. Erre (is) nagyon jó a Hugin nevű szoftver 0.7.0 verziója.
Betöltjük a képeket (Képek fül/Egyéni képek hozzáadása), a főmenü nézet/előnézet ablakában beállítjuk a Normál (egyenes vonalú) vetületet, majd rábökünk az "Illesztés" gombócra. Ezután ezt az ablakot bezárjuk, és átlépünk a főprogram "Összefűző" fülére. Itt rábökünk az "Optimális méret kiszámítása" gombra, és a "Kimenet" beállításoknál az Expozíció összemosás / Összemosott panoráma (Enfuse) pontot bejelöljük (mást nem!). A Fájl formátumok / Normál kimenet-nél beállítjuk a kimenő fájl kiterjesztését és tömörítését, rábökünk az "Összefűzés most!" gombra, és elmegyünk kávét főzni. :) (Alapjában a program eme funkciója teljesen másra való (majd erről is írok), így egy kicsit sokáig számol. Tény, Imagemagick-kel gyorsabb tud lenni, de annyira azért nem unatkozok.)
És a lényeg:
http://kepfeltoltes.hu/090331/blog01_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/090331/blog02_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Szerintem nagyon király.:)
szerk: glacies tízpontos parancssoros megoldása, ami kb. 10x gyorsabb mint a Hugin, és ugyanazt az eredményt adja:
convert 1.jpg 2.jpg 3.jpg ... -average eredmeny.jpg
thx!
