Hazaérkeztünk a Hegyalja Fesztiválról. Persze nagyon fáradtak vagyunk, egészen hosszúakat pislogunk, és élvezzük a lakás csendjét, ami egészen újszerű élmény így, egy rockfesztivál után. Mindenesetre a karom látványosan pirosra égett, ami azt a feltételezést keltheti a gyanútlan szemlélőben, hogy sikerült elszakadnom a számítógép elől - ami persze részben igaz, de hát itt azért mégiscsak arról van szó, hogy az Ubuntut népszerűsítettük három napig, és eközben sikerült sportos színt (tűzpiros, mint egy sportkocsi) összeszedni.
Bár a fesztivál programja szerdán kezdődött, mi csak csütörtöktől voltunk jelen a helyszínen. Viszont egész jó helyet sikerült szereznünk: egy sörpadunk volt a Levegő Munkacsoport sátra mellett, pár méterre a civil programok központjától, a Zöld Sátortól, abszolút központi helyen. Sajnos csütörtökön nem sok időt tudtunk kint tölteni, mert a nap jelentős részében szakadt az eső, és fújt a szél, ezért kénytelenek voltunk bemenekíteni a cuccainkat. Viszont pénteken és szombaton csodálatos idő volt - szombaton talán túlságosan is.
Megérkezéskor még kicsit tanácstalanok voltunk - asztalt ugyan viszonylag gyorsan sikerült szerezni, viszont fogalmunk sem volt arról, hogy hogyan tudnánk magunkra felhívni a figyelmet. Végül Fidusz szerzett két furnélapot, amire Süveg Gábor rajzolt Ubuntu feliratot és logót. A lapok kitámasztásával is küzdöttünk először. Végül igazi hackerként oldottuk meg a problémát: A Zöld Sátorból kért kétoldalas ragasztószalaggal ráragasztottuk a Levegő Munkacsoporttól kapott, számukra már felesleges kis kartondobozt, amibe az útról összeszedett köveket raktunk, hogy ne vigye el a szél.
Ami engem a leginkább meglepett, az az, hogy az emberek mennyire pozitívan álltak hozzánk. Sokan megállítottak bennünket, mikor Ubuntu pólóban sétáltunk, mondták, hogy ők is Linuxot használnak, vagy éppen rögtönzött troubleshootingot tartottunk a bejáratnál sorban állva. Az asztalunkhoz is rengetegen odajöttek érdeklődni. Volt köztük jó pár Linux felhasználó is, de voltak olyanok is, akik tőlünk hallottak először az Ubunturól, és a Linux szónak is igazából csak a hangzása volt ismerős számukra. Néhányan itt vették át a korábban igényelt Ubuntu pólójukat, azonban sokan már csak a második körre tudtak feliratkozni.
Kitöltettünk az emberekkel egy kérdőívet is, amivel többek között azt vizsgáltuk, hogy a Linuxról általában elhangzó megállapításokat (sztereotípiákat) mennyire tartják igaznak. Még nem volt időm és energiám feldolgozni a válaszokat, de bízom benne, hogy tanulságos lesz számunkra. Sajnos a minta nem lett reprezentatív, és nem is túl nagy, de azért én mindenképpen hasznosnak tartom, csak megfelelő körültekintéssel és óvatossággal kell majd kezelni az eredményeket.
Süveg Gábor közben összebarátkozott a közeli internetes sátor rendszergazdájával, és sikeresen migrálta az egyik gépet, valamint a szervert Ubuntura. Később pedig egy másik sátorban is átállított egy gépet. Érdekes jelenet volt, amikor egy Ubuntun internetező lányt megkérdeztünk, hogy kipróbálta-e már Linuxot, majd mikor megrázta a fejét, felhívtuk arra a figyelmét, hogy most is éppen azt használ.
A legnagyobb élmény számomra a péntek délutáni előadás volt. Süveg Gáborral ketten válaszoltunk a műsorvezető kérdéseire. Nagyon sokan eljöttek megnézni a beszélgetést, én se előtte, se utána nem láttam annyi embert ott, és ami a leginkább meglepett, hogy mindenki feszülten figyelt, míg más előadásoknál gyakran előfordult, hogy a bent ülők csak a sörükre és a kis asztaltársaságukra összpontosítottak. A beszélgetés végén a nézők is feltehették a kérdéseiket, így tényleg nagyon sok aspektusa szóba került a szabad szoftvereknek és az Ubuntu Linuxnak.
Azt hiszem, bátran elmondhatjuk, hogy megérte részt venni a Fesztiválon. Azt még nem tudom, hogy milyen rendezvényre tudunk elmenni legközelebb, de mindenképpen jó lenne, ha részt tudnánk venni még ilyen eseményeken.