kokendyKöszönöm Ákos.
Az az igazság, hogy egyszerűen képtelen vagyok nagy nyilvánosság előtt kiadni magam. És most gondolj pszichikai és fizikai képtelenségre. Egyszerűen nem megy.
Akármekkora nagy szám van különben, de ilyenkor pici kis gyerekké változom aki fél bevallani a bűneit.
Egy valamit megtudtam a mai napon, azt hittem, hogy én vagyok fórum egyik legutáltabb tagja és ebben számomra is meglepő módon kellemesen csalódtam.
Rájöttem, hogy sokkal több barátom van már ha csak így virtuálisan is mint gondoltam.
Nem tudom mivel érdemeltem ki, de mindenkinek köszönöm.
Az öcsémnhez szóló egyik mai levélben írtam: " Tudod mit sajnálok a legjobban? Ezt a sok seggfejet itthagyni"
Már most elnézést kérek de nálam ennek a seggfej kifejezésnek nincs semmi pejoratív értelme ugyanígy mondhatnám azt is, hogy srácot és higgyétek el ugyanezt érezném.
Ezt tudjátok be annak, hogy én alapból bunkó vagyok és ezen már semmi sem segíthet.
Na szóval a lényeg az hogy az utóbbi életemben (jaj istenem nagy szavak jönnek) ti voltatok azok akik néhány mélyponton segítettetek átlendülni.
Hogyan? Egyszerű, volt valami beírás ami égbekiáltó hülyeség volt. Na ilyenkor én jól kidühöngtem magam aztán írtam egy jó magvas hozzászólást, amit természetesen a moderátor szinte azonnal kitörölt. De akkor már nem is érdekelt, a lényeg a gőz le volt eresztve.
Másik esetben: látom a segítség kérést és kapásból tudom a megoldást. Megadom és ezután ne tudjátok meg de egy szimpla köszönöm a mennybe tud repíteni. Erre írtam azt, hogy segíteni jó. Jó érzés, hogy valaki aki éppen szarban van neked köszönheti a továbblépést.
Tudom mindkettő önző dolog mert tulajdonképpen rólad szól, de hát istenem senki sem született angyalnak.
Na de már hová kalandozom el. A lényeg én képtelen vagyok elmondani, hogy mi történt velem, viszont nagyon sokan tudják.
Nem fogok megharagudni, ha valakinek eljár a szája, legfeljebb majd helyesbítek.
