Az első találkozásom a Linux-szal, még valamikor a 2000-es évek elején történt, amikor az egyik újság mellékletként (talán Linuxvilág) egy bootolható linux floppy-t adott. Természetesen azonnal kipróbáltam, de a login-on nem jutottam tovább, ez némi időre le is hervasztotta az kezdeti lelkesedésemet. Később megpróbálta egy SUSE-t, de amikor már az egér felismerése is problémát jelentett úgy éreztem ez megint nem nekem való. (Nagyon távol voltam attól, hogy magam állítsam be).
Majd egy sulinet-es programban vásárolt géphez adtak egy UHU-t, ami legnagyobb meglepetésemre működött. Ezen alapból fent volt a KDE, GNOME és még talán két ablakkezelő Engem a KDE rögtön meg is fogott és ekkor úgy éreztem, hogy az WIN látványra nagyon le van maradva. Persze aztán csak felkerült mellé duál boot-ba az XP, és miután ez időben rengeteget CIV-eztem (ma is szeretem) egyre többet ment az XP az UHU kárára és egy idő után úgy éreztem csak feleslegesen foglalja a helyet a gépemen.
Az XP-t én nagyon szerettem és ma is remek oprendszernek tartom. Az persze meglehetősen bosszantott, hogy bootolás után milyen sok idő megy el azzal, hogy felálljon a rendszer, ami persze a sok installal és uninstallal csak egyre hosszabbodott, továbbá hogy gyakorlatilag spyware és vírusirtó nélkül kész öngyilkosság volt kimenni a netre, de megtanultam karbantartani és kék halált csak hírből ismertem.
Egyszer azonban beütött a krach, az AVG vírus irtom közölte velem, hogy bizonyos rendszer filok megfertőződtek, (esemény utáni riasztás, nesze neked) az XP persze a következő indításkor már képtelen volt felállni. Semmi gond gondoltam a fontos adatok külön partíción, egy XP újratelepítés pedig megvan sec perc alatt. Nos, ez az újratelepítés megtörtént gyors egymás utániban vagy négyszer, mert minden egyes alkalommal, amikor rakosgattam vissza régi file-jaimat az AVG újra és újra jelezte, hogy vírusfertőzés történt. Na itt elborult az agyam és úgy döntöttem a win nálam befejezte karrierjét irány a Linux, legalább a korábbiakhoz képest jobban elmélyedek benne.
Rögtön körbe is néztem és ekkor találkoztam az Ubuntu-val, ami akkor éppen a 7.10-nél járt. Nosza kipróbáltam és tetszett, alapvetően a dolgok működtek benne, ami nem azt a google segítségével sikerült életre keltenem (TV kártya és párhuzamos portos scanner).
Kinézetre persze lehetett volna szebb is, nekem ez a barnás narancsos szin világ a 80-as évek Tomi mosóporát idézte, de hát ezen könnyen lehetett segíteni. Megjegyzem a Kubuntu egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, holott anno az UHU-n gyakorlatilag csak KDE-t használtam és a kék színvilág is közelebb volt a lelkemhez.
Aztán egyszer olvastam a Linuxmint-ról, majd megnéztem pár képernyő képet és úgy gondoltam ez való nekem, gyönyörű és ízléses volt. Gondolom, azt nem kell elmagyarázni, hogy a Linuxmint az gyakorlatilag egy alig módosított Ubi, annyira az, hogy gond nélkül használja az Ubi tárolóit a sajátja mellett.
Pár hetes használat mellett azonban kezdett honvágyam lenni az Ubi iránt, amit nem nagyon értettem, mert ami az Ubi-ban megvolt azt megtaláltam a Mint-ban is, és alapból még szebb is volt. És mégis, nem bírtam magammal vissza az Ubi-ra. megint jól éreztem magam, olyan volt, mintha hazaértem volna.
Egyszer azonban valamelyik blogon a PCLinuxOS-ről nagyon jókat olvastam. Ez már a 2009-es volt, persze azonnal kipróbáltam és tényleg jobb volt. Alapból (csak a CD-telepítésből) jobb volt, mint az Ubi. Ez még a feleségemnek is tetszett, gondolom a kék színvilág, valamint a KDE-s kezelőfelület miatt, amit könnyebb volt az XP mellett megszokni. Szánt szándékkal kerestem benne a hibát, de nem találtam, tökéletes disztro, így maradt. Az idő elteltével azonban már megint hiányérzetem támadt az Ubi iránt. Most viszont már tudtam, hogy mi az ami megvan az Ubu-ban, de nincs meg a többi általam próbált disztro-ban. Ez pedig a közösség, az ubuntu.hu. Lehet a PCLinuxOS akármilyen jó (vessétek rám a követ, de igenis azt mondom egy kezdőnek, ha nem is sokkal, de jobb mint az Ubi), ha nincs mögötte közösség, akkor megette a fene. A PCLOS-nak gyakorlatilag megszűnt a magyar közössége (valamin besértődtek) és ugyan elég jó vagyok angolból az azért mégsem ugyanaz, amikor a pclinxos.com-ra látogatok, mint amikor az ubuntu.hu-ra.
Nem tudom, hogy más hogy van vele, de nekem ez volt végül az a döntő momentum, ami miatt az Ubi-nál maradtam.
Persze duál boot-ban egy WIN 7 RC ott csücsül a gépen, mert hát játszani kell (CIV IV):).
