Windows átlagos felhasználóként nincs is, és nem is akar tudatában lenni az ember magának az operációs rendszernek. A lényeg a PC által elérhető szolgáltatások: film, zene, webes élet...
A hardver és a szoftver mint eszköz létezik neki.
Windows gyakorló felhasználóként (= töredezettség mentesítés, takarítások) tudatában van az ember, hogy az operációs rendszere mi fán terem. A hibáit megpróbálja orvosolni, a szoftveres élete színes: kipróbál mindent, s lassan ráébred, hogy maga okozza a rendszerének a hibáit. Már-már célként is gondol mindarra ami előtt ül.
Windows kiváló (otthoni értelemben) felhasználóként az ember tudja mi az a Registry, bele is piszkál, portokat tilt le, a szoftver mint cél (mert ismeri) van a fejében. Tudja, hogy mi minden feladat vár magára, hogy karban tartja és megóvja rendszerét.
Ééésssss ezután kellene váltani Linuxra. Ha még vált is, nem biztos megmarad ebben a táborban. Lehet a szoftveres környezet mássága, a megszokás, a szoftveres összehangoltság hiánya (bár ezt a hibát inkább OSX felhasználók mondhatják) elkergeti innen.
Lehet mondani mindenfélét, de szerintem a kényelem átértékelése a különbség a két tábor között. Windows használóként élvezem a szoftver bőséget, de vele együtt a rendszerem sántaságát elfogadom, vagy tudomásul sem veszem. Linuxosként a megtanultam a kényelmet átértékelni. Lehet hogy többet kapálok, és öntözök valamennyit, de aztán elfelejtem a az egészet, kinő magától a növény.
OSX - Linux esetében nem lehet komoly harcról beszélni. Aki Mac-et használ nem igazán akar váltani. Megvan mindene, még meg sem kell feszülni, a rendszere mind a hardveres mind a szoftveres összecsiszoltság végett kész. És pont. Nekik nem alternatíva, hanem kiegészítő rendszer kellhet. És nem is igazán akarnak Ők váltani, éldegélnek a maguk világában.
Remélem más is értette, mert így 36 óra ébrenlét után magamban beszélek...