tartalom
#1 Ádámtól Éváig...
#2 Ez egy gyönyörű frenccsipp kezdete...
#3 Szárnypróbálgatás...
#4 I believe I can fly...
#5 Hazatérés az égből ~ Sky Dream
#6 tl;dr verzió
#1 Ádámtól Éváig...
Első PC-m egy C64-es volt, ötvenezer floppy-val, meg játszás hegyekkel: joy szaggatás ezerrel... Majd lett egy PC-m is, egy 386-os. DOS, meg Stunts, meg DIS IZ ONE-HALF! A gépháza akkora volt, hogy a monitorom 3-szor is elfért rajt. (pedig az se volt egy egyszerű darab: frankón sütni lehetett a tetején) Később, a suliban volt számtek lomtalanítás, és ott kukáztam egy 286-os alaplapot, mely röhögve/lötyögve elfért benne... Még jópár alighasznált C64-et is zsákmányoltam ottan. Szünetekben mindig megrohamoztuk az alagsorban lévő számtekdonbot, csippeket csipegetve mindenféle nyomtatottáramkörökről... Elkezdett komolyabban is foglalkoztatni a (sz)ámításteknika világa, ígyhát Túrós Pászkát tanulgattam szakkörön.
Ekkortájt ismertem meg az első Linugztot. Ami az UHU volt, egy CD mellékletként szerepelt valamilyen számtek szaklap mellett. Isszonyatosan fapados volt... Ha félórát molyoltam vele, sokat mondtam. Rusnyácska volt, meg annyira nemgyerebe.
Ablakok, meg a játszások bűvöletében akkoriban nem is nagyon érdekelt más... 433 MHz-s cerkán hegyeztem a GTA Vice City-t, 98SE-vel, meg kékhalálokkal. :) Persze a játszás meg se mozdult volna, ha nem lett volna még a gépben 512MB memory és egy GFTi20032MB. Sikerült egyszer fizikailag is hazavágni azt a gépet: bekapcsolásnál egyszercsak hirtelen sötét lett. Pedig nappal volt. A táp enyhén leverte a biztosítékot. (lásd: napfogyatkozás) Majd gondoltam, kicserélem azt a régi kaksi tápot, egy... még régebbire. (Vargáné és Társa rulz) Kiszerelésnél a jobb kezemet vágta el a ház, beszerelésnél a balt. Ugyan ott, szimmetrikusan. Ez nem volt elég intő jel: gép bekapcs, és ismét derült égből sötétség. Elvittem akkoriban megismert kis számtekbótba a masinát, ahol megállapították, hogy az alaplap elfüstölt... Talán a többi megúszta. Anyutábla vadászat után ismét lett gépem. Míg ott összeszerelték a masinériát, felfigyeltem az egyik ott futó gépen egy oprendszerre, ami nem Ablakok. Felvilágosítottak, hogy az bizony Linux, és jobban kihasználja a gépet, mint a puhapici rendszere. Volt bizonygatás Celestiával, meg Unreal Tournament-tel. (OGL)
Éreztem, hogy ez valami nagyszabású, de még számomra nem befogadható. Még nem állok készen.
Ennek jegyében éreccségire a még pihepuha rendszerén aktív Unreal Tournament-tel készültem, és M-M-M-MONSTER KILL KILL KILL...
#2 Ez egy gyönyörű frenccsipp kezdete...
Tanulgatásaimat egy rencergizdaképzőben folytattam 2004-ben, ahol volt Linux, mint modul. No kíváncsi leszek én arra...
Tanárunk kőkemény Linuxos volt, szapulta is a zárt forráskóduakat. Mint később megtudtam/értettem, joggal.
Az első próbálgatások érdekesek voltak.
Parancssortól nem riadtam meg, lévén használtam gyerekként is eleget... Igaz akkor még leginkább csak ezeket: Lᒥ"*",8,1 . . . RUN
Érdekes volt, hogy bármikor kilehett menekülni parancssor alá, ha nagy gebasz volt a grafikusfelülettel.
Mandrake 2005. Asszem ő volt az első, ami komolyabban is felkerült a gépemre. Persze az első telepített Linuxomat úgy szétbarmoltam, ahogy kellett. A passwd-ben a júzeremet gyökérré avanzsáltam, és randalíroztam... Persze nem szándékosan, csak úgy. :)
A második telepítésem még ma is működik: a 800 megás kis vinyó éberen őrzi minden kis bit-jének álmát arra várva, hogy a majd egykoron újabb gépemben kis moduljaival körültekinthessen a mai perifériák közt...
Lenyűgözött, amit a tanárunk képes volt megcsinálni a Mandrake-el: a suli szervere akkoriban majdnem a legeslegjobb gép volt: 3GHz-s Pentium (még megymagos), 1GB RAM... Ezen a szerón volt ftp, Emil, ez tartotta a kapcsolatot a külvilággal minden téren (benti gépek rajta keresztül álltal mentek a zinternettekre). És futott még rajta 4 vékonykliens... No, a sztori a következő volt: kísérlet, mégpedig húzzuk le a vinyót a gépekről, és butuljunk be hálózatról... És majd sikítson, aki már nemtud. 20 gép bejelentkezett a szerverre, ami a grafikus felületet is adta a bejelentkezőeknek. Net, offísz, GIMP, miegymás programmal lehetett dolgozni alatta... Miután még egy giga RAM támogatást kapott a masina, mind a 24 gép a szerverről táplálkozott.
Később megismertem a beszély hálózatware szervert, és egyből megrühelltem midőn az ablakokkal kellett pároztatni: random kifalsult telepítés közepette, szinplán csak nemműködött, stb.
Ellenben a Pingvinnel: amit beállítottam, az úgy is lett. Nem módosult random.
Menetközben lett egy új vasam, melyen a réginek mondható Mandrake szó nélkül elindult a kis vinyójáról.
Ettől fogva mindig volt duálbakancsban Linux az ablakok mellett.
A suli végeztével, viszont apránként kezdtem hanyagolni a Linxocskám.
Tapasztalatlan SzélNagyvarázsló oprendszeren kezdtem el ismerkedni az internetek üszkös fekélyeivel, és pacsirtáktól csicsergő mezejeivel. Ádáz harcok dúltak a trójaifalovakkal, vírusok hordáival, OLOLOLAKÉMVOLTMINDVÉGIGXDwarekkel, meg csatlósaival. Midőn 2007 szeptenberének környékére úgy megrogyasztottam erődömnek hitt rejtekem ablakait, hogy csak csökkentett módban tudtam kitekinteni rajt. A sok biztonsági programból is megárt a sok, később kiderült. Kábé egy év eltelt, hogy csak néha pöccintettem be a gépet, és akkor is vagy adatmentésre Mandriva alól, vagy játszásra tisztaforrásból telepített progrikkal megspékelt bereteszelt ablakokon.
A nagy netcsöndet a modem nembírta, és magányában elpusztult. Kétszer is.
#3 Szárnypróbálgatás...
Aztán munkába álltam, eladóként másfélévre.
Itten szerzett barátom ismertetett meg a PCLinuxOS2007-el, mely fel is került a gépemre. Lett hosszú idők után ismét net. Szokatlan volt. Mármint a net jelenléte, hogy ismét van. Szerencsémre a PCLinuxOS Mandriva alapú, szóval ismerős vizeken eveztem. Bár sokszor kellett dézsával kilapátolnom a vizet, lévén nem tűnt túl stabilnak a hajócska, pedig csini volt.
Barátommal diskuráltunk a gépekről, és szóbakerült PCLinuxOS. Neki nemnagyon vált be, és visszatért már megint az Ubuntuhoz.
Ubuntu? Az miaz?
#4 I believe I can fly...
És a totyogós madár felröppent.
Pontosabban be az optikai olvasóegységbe.
Kiderült, hogy nem is olyannyira totyogós... Sőt. A Kubuntu csitti-fitti 4.0-ás KDE felülete nagyon ószám. Noha 800*600, és nuku grafikus driver.
Nem is lennék én, ha nem sikerült volna eltolnom: ügyesen leszedtem Synaptic-ból a hálózatot. Cakkumpakk, mindenestül. Visszatehettem volna CD-ről, de úgy gondoltam, hogy feltesszük inkább az Ubuntu-t, melyre barátom is mindig vissza-visszatér. Plussz a Kubuntu egy forkja az Ubuntunak, sz'al a hivatalos Ubira hamarabb érkezik a kovászos lé. (tudom, a Kubu is a Canonical gyümölcsitalja, és egyszerre szürcsölhetőek a repóból a frissen facsart nektárok is, de...)
#5 Hazatérés az égből ~ Sky Dream
És a pingvin felébredt.
Ráébredt, hogy ő nemigazán fog az égben soha szárnyalni.
Viszont a Föld legzordabb körülményei közt is túl fogja élni az eljövendő jégkorszakot, míg mások kékrefagynak, vagy mérgezésben jobblétre szenderülnek az édes alma csábító nektárjától...
#6 tl;dr verzió
- 2000-2003 - UHU Linux megismerése, és mielőbbi elfelejtése
- 2003-2004 - Linux-ról ismerőstöl hallás, és jóságnak tűnés, de hozzá még túl kevésnek levés érzés
- 2004-2006 - Linux ismeretek elsajátítása
- 2006-2008 eleje - a setét középkor, tágranyílt ablakokkal (had jöjjön csak a férgese) és intenzív butulás meg lustulás
- 2008-2009 napjainkig és tovább - LINUX RULZ, ablakok sikamika