...mindketten a másik támadására várnak. A troll fortyog az indulattól, a kultúra úgy hull le róla mint a ruha másról, boldog szerelemben. (oppá bocsánat) szétfeslett, lopott ruhája alatt felsejlik lárvaszerű bőre.
Gorkhaan, az Őrző észreveszi ellenfele mozdulatát. Régi mestere féltve őrzött varázsigéjét kezdi mormolni, ípétéblsz, ípétéblsz, mínuszpé input drop...
A kígyónyelv-korbács szisszenve bomlik ki gazdája kezében, ám az Őrző nem rezdül. Érthetetlen mormolása alig hallatszik a szél süvöltésében, ípétéblsz, ípétéblsz, mínuszpé forward all, forward all...
Egycsapásra baljós csend ereszkedik a porlepte tájra. A troll zavartan ereszti le a karját, majd hirtelen vérfagyasztó üvöltést hallatva támadásba lendül. Több mázsa tajtékzó hús rohan eszement sebességgel Gorkhaan felé, aki lehajtott fejjel várja hogy ellenfele ütőtávolságba kerüljön. A szörny nyakán kidagadó erekkel feszíti hátra karját, korbácsa halálos ívben sújt le az Őrző fejére. Ám a következő pillanatban hatalmas csattanás kíséretében vakító villanás nyomja el a perzselő napfényt, és Gorkhaan testétől néhány centire egy kristályszerű, kék búra sejlik föl. A búráról lepattanó kígyófogakkal kivert csapó a troll testén vág végig, aki a kíntól vonyítva roskad a porba.
Gorkhaan fellélegezve hálát rebeg Patrick McHardy-nak, és lenéz vonagló ellenfelére. Igen, le kellene sújtania. Kivégezni. Kivágni, mint szaros macskát a hóra. Mi legyen?
A régi, szeretett mestere is megmondta: soha nem volt jó végjátékban.
Felsóhajt, az égre néz. Van ami soha nem változik, gondolja, megfordul, és elindul a Nap felé.
