Sokszor megpróbáltam már átvenni (vagy legalábbis kipróbálni) a MacOS életérzést, és az alsó panelt etüntetetve beüzemelni egy dokkolósávot. Mindig arra gondoltam, hogy a fene vigye el, ha a Macesek szerint ez olyan kényelmes, akkor tudni szeretném, hogy vajon én is hasonlóan gondolnám-e... :)
Még régen, windowsos időmben találkoztam a RocketDock-kal, ami elég szépen utánozta az almás rendszerből ismert dokkot, de igazi alkalmazásváltóként nem működhetett. A szegényes windows-környezetben nagyon furán hatottak a dokkra minimalizálódó alkalmazások, és felesleges is volt, mert a tálcát épeszű ember nem hagyja el windows alatt.
Így tehát én is elsősorban gyorsindítónak használtam, ami tényleg elegánsabb volt, mint az asztalon lévő parancsikonokra kattintani, és persze sokkal praktikusabb is, mint a Start menü nehézkes erdejében keresgélni.
Mindig voltak persze fanatikusok, akik (fogalmam sincs milyen indíttatásból) gőzerővel azon dolgoztak, hogy Windows XP-jük (vagy újabban Vista-juk) minél jobban hasonlítson a MaxOS-re. Ezeken az embereken csak mosolyogni tudtam, mert azért lássuk be, winből Mac-et csinálni olyan mutatvány, mint Skodaból Ferrari replikát. :)
Mikor áttértem az Ubuntura, először hiányoltam Windowsban megszokott dokkomat, de hamar rájöttem, hogy pusztán mint gyorsindító, nem lenne nagy haszna. A felső panelre ugyanis kényelmesen kipakolhatók a leggyakrabban használt alkalmazások ikonjai, a többi szükséges dolog pedig maximum 2 kattintásból mind elérhető a remek 3-as menürendszerből (ami fényévekkel átláthatóbb és praktikusabb, mint a windowsos start menü/sajátgép/vezérlőpult bolondéria).
Ám mégis hajtott a kíváncsiság, hogy mit érezhetnek a Macesek. :) Az alsó panel elhagyásának gondolata azért is foglalkoztatott, mert 12 colos notebookomon jöl jönne még az a fél cm-es terület is, amit az elfoglal.
Így hát nekiestem olyanoknak, mint AWN és Cairo-Dock, de keserű szájízem volt mindkettő kipróbálása után. Valahogy az volt a benyomásom, hogy nagyon derék, hogy a Cairo Dock ikonjai forogni is lángolni is tudnak, de valami itt nem stimmel. Úgy éreztem, hogy nagyon kilógnak az Ubuntu környezetből. Problémásak, relatíve lassúak-döcögősek, és még csak nem is feltétlenül szépek. Letettem tehát hosszú időre "dock terveimről". :)
Most viszont örömmel jelentem be, hogy találtam egy versenyképes jelentkezőt! Tudom hogy a program nem új, de ÉN eddig nem hallottam róla, és mégis fél nap alatt megszerettem. Ez a Gnome DO gyorskeresőből kivált, önálló dokkoló, melynek neve DOCKY (a szoftverközpontból elérhető).
Nem tud olyan csilli-villi effektusokat, mint a Cairo-Dock, de van egy hatalmas előnye. Mivel teljes egészében a gnome felületre épült, ezért zökkenőmentesen, gyorsan és szépen fut. Én azt mondom, ezzel már bátran elhagyható az alsó panel, csak némi "bátorság" kell hozzá. :)
A trükkje annyi a dolognak, hogy máshogyan, más szemszögből kell hozzáállni a számítógép kezeléséhez. Aki frissen áll át dokkolásra, annak általában az a legzavaróbb problémája, hogy nem (vagy nem feltétlenül) látja állandóan maga előtt a futó alkalmazásokat, illetve ha minimalizálja őket, akkor "eltűnnek a semmibe", és keresgélni kell, ha újra elő akarja hívni azokat.
Ezt a hozzállást el kell felejteni, mert ennek egy alapvető problémája van. Nem tud elszakadni attól a gondolattól, hogy a futó programokat alapvetően kicsinyíteni és nagyítani kell ahhoz, hogy köztük váltani lehessen. Itt van a kutya elásva, gyerekek! Már mi a fenének kéne nekünk feltétlenül így váltani köztük? Ez a windowsos múltunk rákfenéje. Ott van persze az Alt+Tab is megoldásként, de lássuk be, az nem teljes értékű, mert senkinek nincs kedve/türelme egy tárcsát forgatva kikeresni a neki szükséges futó programot. :)
Mi viszont nem Windowst használunk, tehát éljünk a lehetőségekkel!
Compiz beállítások -> Ablakkezelés -> Áttekintő nézet
Nekem jelenleg úgy van beállítva, hogy akkor jelenik meg az áttekintés, ha a jobb alsó sarokba rántom az egeret. Végtelenül kényelmes. :) El lehet felejteni az állandó minimalizálást gyerekek. Hogy nem ez a jövő irányvonala, azt szerintem az is jelzi, hogy az ablakkezelő gombok új elhelyezésében (a Lucidban) középen, tehát a legkevésbé kézenfekvő helyen van a minimalizálás, és a Gnome-Shell is ezzel a "hagyománnyal" igyekszik szakítani.
Az már csak hab a tortán, hogy egyre több hasznos kisalkalmazás érhető el hozzá (különösen az időjárásjelentés nagyon pöpec és ízléses), és számos program (pl. Pidgin, Rythmbox, stb.) vezérelhető is a dokk ikonjáról, hála a szintén sokasodó bővítményeknek).
Állítom nektek, hogy kényelmes és praktikus a "Docky + Áttekintő nézet" páros, és javaslom a vállalkozó szelleműeknek kipróbálásra. :)
Mr. Byu voltam
