DcNdrewSzerintem elbeszélünk egymás mellett. Azt mondtam például, hogy Amerikának a lakosságának a fel él sokkalta jobban, nem az egész. Minden hol van nyomor ezt tény, viszont a társadalom súlypontja máshol van a szerencsésebb történelmű országokban. Az eladósodás és eladósodás között van különbség, nálunk szinte a valós fizetésük 100%ban el vannak adosodva az emberek (vannak akik főlémentek), máshol ha ez kiakalul akkor is van esély változtatni (például magán csőd bejelntése, csődvédelem, újra kezdésre lehetőség, stb.), itt maradsz egy helyben, felkerülsz a bar listára, aztán lehúzhatod magad a wc-n. Amúgy meg mond ki szerinted mi a probléma, utalgatsz, mondogatod, lassan olyannak érzem magam mint valami misztérium vallás profétájával, vagy egy világ szintű összeesküvés hívével beszélgetnék.
Az eladósodásról jut eszembe, az embereket ostorral kergetik, hogy plazma tévét vegyen hitelre, vagy hogy olyan kockázatos üzletekbe menjen bele mint egy deviza hitel? Tudom persze van olyan hiteles aki létfentartás miatt lépett ebbe bele, de ugyan már ne mondja senki sem, hogy a többség az annyira rosszabbul élt attól, hogy panelban lakott hitel nélkül, és nézte a 100 éves régi tévéjét. Az már más kérdés, hogy sokan még a legelemibb pénzügyi ismeret nélkül döntenek a fontos banki ügyekben, de a nem tudás, nem mentség, pláne az internet korszakában, ez a törvény előtt is így van, ehhez nem kell ügyvédnek lenni, hogy tudja az ember. Amúgy meg elemi második osztályában megtanulja az ember, hogy többet költ mint amennyi bevétele van eladósodik. Tudom közbe jöhet pénzügyi válság, hírtelen halál eset, betegség, stb, viszont akkor is előkerül hogy emberek nem mérték fel a kockázatok mértékét, illetve nem lépnek időben. Megvárják, hogy az adósság föléjük nőjön, hogy mindent elveszítsenek. A mindenki hibás csak én nem hozzáállás nem old meg semmit. Sokszor azt látom, hogy jellemző itthon a csodavárás, az ovodás kötődése az ovónénihez. Más világot élünk! Jó reggelt! 20 év alatt nem hiszem el hogy emberek nem jöttek rá, hogy egyedül vannak, maguknak kell meghozni a döntéseket, magukra számíthatnak. Az állítólag olyan nagyon jó eszű magyar emberek nem használják a józan paraszti eszüket, nem gondolkoznak előre, akkor most gyakorlatban mi is a helyzet?
Nézd szociális érzék tényleg meggyöngült az emberekben, de ez inkább mutatja a társadalmunk betegségét mint, hogy maga a világ rossz. Gondolj bele már egy picit abba, hogy addig amig elégedetlenek az emberek, addig nem foglalkoznak másokkal. Gondolkodtál már azon, hogy mi okoz elégedettséget? Több milliós vityiló Horvátországban, vagy egy jól elvégzett munka, vagy mondjuk egy jól sikerült nap, estleg a nődel átkefélt éjszaka? Ugye, hogy szubjektív? Viszont mindenki folyamatosan csak a pénzt körül forog, láttál már olyan embert aki csak kedvtelésből sétál az utcán, ja és nem turista? Ugye ritkaság. Nem azt mondom, hogy nálunk nyugatabbra nincsen társadalmi abnormalitás, viszont sokkalta jobban felszabadultak, jobban tudnak magukra figyelni, jobban felengednek, és ezáltal jobban tudnak másokra is figyelni, segíteni az elesettebbeket. Mi depressziósak vagyunk, midenkit csak az érdekel kinek mije van, miből telt neki, és nem fogadjuk el azt, hogy ha energiát ölünk az életünkbe akkor nekünk is lehet ilyen vagy olyan dolgunk.
No persze itt van kontraszelekció, protekció, de gondoltunk már bele hogy mi is ennek része vagyunk? Hány haverodat nyomtad már be egy-egy állásra? Hány olyan állást kaptál meg amit protekció nélkül nem. Ja persze az illyenről nem illik beszélni. Ilyen nincs, soha se történt. Ja persze. Szerinted azok akik nem kapták meg azt a munkát azok mennyire rágták a kefét? És tényleg mennyire szolgálja egy cég érdekét ha ezt megengedi magának? Azt nem értem, hogy elviekben képzett, jól felkészült top managerek, vállalkozók képesek így ilyen plusz ballasszal terhelni cégüket? Csoda, hogy folyton lemaradunk a fejlettebb nyugattal szemben? Az alap gondolkodáson kell változtatni, a simlisségen. Szerinted mennyibe kerülnek mindenkinek a folyton kis kapuk keresése? Mennyi erőforrást vesz el? Te sose csaltál számlával? Minden kis iparost akit hívtál magadhoz például csapot, fűtés, villanyt szerelni számlával fizetted ki? Szerinted az, hogy feketén csináltattad mennyibe került az állam számára? Ja hogy az állam az ellenség, hogy túl sokat szed el, mert gonosz? Akkor meg nem, mikor segíteni-e kell, mikor bedölnek a hítelek, állja már a cehet, mivel nem láttunk az orrunktól tovább? Nem skizofrén gondolkodás ez?
Én itt látom a hibákat. Természetesen, más oldalról is megközelíthetjük, az állam oldaláról, hogy milyen elburjánzások vannak, milyen törvények kellenének, de erre kisebb a ráhatásunk mint ezekre az egyéni szintekre, amit felsoroltam. Ha egyéni gondolkodásban végre felnőnék, az állam szinten, és úgy általánossan minden szinten változhatnának a dolgok. De ezt csak mi magyarok érhetjük el, és nem az ovonénitől, vagy a tanárbácsitól várhatjuk a megoldást. A cégek meg mindig azt teszik ami jövedelmező számukra, és amit mi emberek, plusz az állam megenged nekik. Nem jóléti intézmények, nem az a feladatuk hogy szociális kérdesekben ők állják meg a szerepüket. Nekik a pénz termelésben a céljuk és pont. Ezért létre hoznak termékeket, szolgáltatásokat amit vagy megvesszük vagy nem. Kevés olyan termékük van amelyre elemi szükségünk van, azt az ármeghatázozás szempontjából korlátozások alá kell vonni, természetesen az ésszerűség határáig, hogy ne szakadjon el a valóságtól a megállapítótt ár, ezt rontották el az előző rendszerben. A tudatos vásárló uralja a piacot, és nem a piac uralja az vásárlót. Ja ehhez is fel kell nőni?
No mindegy ezernyi dolgot leírhatnék még, de ennek úgy is meg lesz maga helye és ideje. Itt befejezetem. Remélem nem lettél fusztrált a stilustól ahogy írtam, de sok szempontból annyira elgem van abból ami körül vesz, hogy már nehezen tudok máskép írni az egészről.