Viviennyilván nincs felsorolva az összes körülmény, de a lényeg, hogy szerintem hadd döntsék el maguk ekkora korban már, hogy mivel töltik a szabadidejüket. a kisebbik - aki jóval többet netezik - ezen kívül csinál minden mást, ha közös programok vannak, abból nem vonja ki magát, balettozni jár, stb. és a módszer akkor is fasiszta: legyen beállítva korlátozott idő. ha már ilyenre vetemedik egy szülő, akkor azt a kényelmetlenséget is viselje már el (számítástechnikához elvileg értő lévén), hogy egy kis erőráfordítással olyan megoldást keres, - ha már a nem kis gyerekek véleményére egyáltalán nem kíváncsi, - amely megoldás vállalható kompromisszum MINDKÉT fél számára. ezzel a megoldással szerintem sokkal nagyobb kért lehet okozni, mint amennyi vélt előny származik belőle.
a haladás irány: ilyen lépésekkel éppen azt éri el, hogy SEMMILYEN esetben ne hallgassanak a véleményére. tehát legfeljebb erőszakkal tud majd irányítani, nem példamutatással, amit kéne. az odafigyelés nem diktatórikus kontroll (vagy elenyésző esetben az, a diktátum többnyire inkább kényelmesség a szülő részéről). és bármennyire figyel is oda a szülő, a tapasztalatok szerzésétől nem tudja, sőt, nem is szabad megvédeni a gyereket. persze, egy bizonyos szintig. egy érve volt pl., hogy ne menjenek bizonyos oldalakra. 1. ezt is be lehet állítani a böngészőben. 2. ha akar, akkor úgyis megnézni: havernál, netkávézóban, bárhol, ahol nincs felügyelet. ez jobb lenne? vagy csak az általad hangoztatott felelősség sima áthárítása, vagy egyszerűen struccpolitika: "nem is gondolok bele, hogy ezzel a hülye döntésemmel mit okozok a kapcsolatunkban, és hogy valójában mit is csinál a gyerek. én a magam részéről letudtam a felügyelet eme részét."
szerintem :)
