torosAz én véleményem, hogy túl szakmaiasan közelítitek meg a dolgot, ami a szakma szempontjából minden bizonnyal jó dolog, de az átlagjúzer szempontjából inkább egy UFO nyelv, ahol leginkább csak a kötőszavakat értik, pedig legtöbbünknek a magyar az anyanyelve. Csak egy példa: router-> kis krémszínű/fekete doboz vhol a számítógép környékén, amin kis (leginkább) zöld lámpácskák villognak. Persze ez közel sem szakmai megközelítés (és a kocka típusú linuxjúzerek rögtön facepal-oznának), ellenben érthető egy laikusnak is. (Linux felhasználói pályafutásomat én így kezdtem és így megértettem, hogy mi micsoda. Anno nem állt szándékomban mindenféle conf fájlokban turizni (elképzelni sem tudtam, hogy valamikor ilyesmire vetemedem majd), de mostanra rájöttem, hogy bizonyos esetekben tökre megéri. Persze ez egy hosszú folyamat eredménye, aminek az eleje a szinte tökéletesen nulla rendszeradminisztrációs tudás volt.)
A másik dolog, hogy sztem soha nem jutottam volna el mosti tudásomig, ha nincsen egy abszolút linuxguru barátosném, aki derűs mosolygások közepette nem segít elmagyarázni dolgokat, amiket olvastam a neten, leginkább pasik "költöttek", és jobbára semennyire sem értettem. Ezúton is ezer hála neki!
A harmadik dolog az egyéni hozzáállás és érdeklődés kérdése. Az érdeklődés felkeltése a rendszeradminisztráció vagy épp a közösség iránt sztem igen fontos dolog, hisz ha érdekel vmi, akkor szívesen foglalkozol vele. Nálam ez az érdeklődést felkeltő dolog a praktikusság volt (majd jött a közösség, ahol a kezdetek szintén nehézkesek voltak), ami segített a munkámban. Nem kell bonyi dolgokra gondolni. Először az fogott meg, hogy végre nincsen kétpaneles fájlbizgerélő program, hanem egy egyszerű egypaneles fájlkezelő van (számomra ez nagyságrendekkel átláthatóbb) amihez hozzá tudom adni a saját kis könyvjelzőimet, amitől villámgyorsan tudtam kezelni a fájljaimat. Ezek mellett linuxon nem fordult elő velem olyan, hogy nem akart dolgozni amikor én igen, ami ablakos társáról nem mondható el. Nos, ez lenyűgözött és talán innentől lettem linuxrajongó, és innentől kezdtem el felfedezni a benne rejlő lehetőségeket.
Mostanra tökre örülök, hogy linuxot használok. Csak mosolygok a kollégák windózos nyűgjein. Időközben nagyjából megtanultam "pingvinül" amitől picit UFO-nak érzem magam, főleg, hogy ezen nyelven - egy üdítő kivételtől eltekintve - leginkább csak pasikkal tudok beszélni, akik nem néznek rám tágra nyílt pupillákkal.
Közben ugyan jól elkalandoztam a megszólítás témakörétől, de talán a tőlem relevánsabb emberkéknek tudtam adni némi támpontot az nők megszólításához. Ha így lenne, az jó lenne, mert akkor mégiscsak megérte ennyit gépelnem és talán ti sem olvastatok hiába. :) Bocsi hogy ez ilyen hosszúra sikeredett...