nem értek egyet ezzel, most kifejezetten magamból indulok ki. Az lehet, hogy egyéni beállítottság kérdése, hogy nálam a mély víz technika nagyon is működik (síelni is fekete pályán tanultam... na az motiváció, amikor az életeddel játszol... :) ), de akkor is meggyőződésem, hogy egy bonyolultabb programnyelvet is meg lehet közelíteni úgy, hogy annak egy kezdő számára is értelme legyen.
Erről az jut eszembe, hogy egy szervezet rendezvényein szoktam origamizni mindenféle népekkel. Látnotok kellett volna a büszkeséget, amit egy anyuka produkált, miután kivasaltam belőle az egyszerűnek éppen nem mondható elefánt modellt, vagy azt az apukát, aki csak azért ült oda, mert már ismertük egymást, és maga sem értette, hogyan, de csakhamar egy bonyolult mozdulatot igénylő papírcsónakot tartott a kezében. Tartani kell a lelket, támogatni kell a sikereket, és akkor megy a nehezebb is.
És akkor most kihasználnám a lehetőséget, hogy pártoló tagokat gyűjtsek, mert épp írok egy olyan szöveget, már tulajdonképpen kész van, ami épp ezt a problémát boncolgatja. Azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy szükség van-e fél-egy évre ahhoz, hogy megemésszem, mi az az objektum, és megpróbáltam logikai sorrendbe állítani a lepotyogó tantuszokat. Ezen a ponton pedig megragadnám az alkalmat, hogy nálam okosabb "társszerzőket" szerezzek, akik lelkesen kijavítanák a hibákat, merthogy én mindent teljesen autodidakta úton tanultam meg, de szeretném, ha a szöveg korrekt lenne. A nyelv C++, mert ezt tanultam meg. Teszünk egy kísérletet?
