Suncija. Rákikkelsz az .exe-re, erre aszondja: letöltöm a .NET akármit, oké? Oké. Letölti, feltelepíti, feltelepíti magát, elindul, jelzi hogy talált egy újabb verziót, letölti, elkezdi telepíteni, kiírja hogy újabb .NET kell neki, azt letölti, telepíti, majd telepíti magát, és már el is indul. Másfél óra alatt, több száz mega netes forgalmat generálva. Next-next-finish-cancellár' mán! módszerrel.
Linuxon meg max. fordítod forrásból, aztán a .configure kimenetéből kibányászod hogy mi miatt sipákol, és hogy arra a disztróra elérhető-e az a verziószámú függőség, ha nem, akkor max. fordítod azt is, aztán az eredetit újrakezded, és már el is indul. Néhány óra alatt, minimális netes forgalommal, de több százezer vérbe fulladt agysejtet hagyva maga mgött.
Az egyik szánalmas, a másik meg borzasztó kocka.