Attila55A GNOME asztali környezet összesen több száz csomagból áll, köztük rengeteg olyan, ami alapvető jelentőségű infrastruktúrát jelent a grafikus környezet számára (gtk, gsettings, gvfs, a nautilus komponensei, stb.). Egy GNOME 2 és GNOME 3 váltás nem csak a felületet érinti, hanem rengeteg egyéb, alapvető jelentőségű komponenst (például a beállítások tárolására a GNOME 2-ben a GConf, a GNOME 3-ban a GSettings szolgál). Amikor az Ubuntu GNOME 2-ről GNOME 3-ra váltott, az a fejlesztők számára több havi kemény munkát jelentett (például portolni kellett a témát GTK2-ről GTK3-ra, a beállítások tárolását a régi rendszerről az újba migrálni). Ebből következik az is, hogy a GNOME 2 és a GNOME 3 nem tud egymás mellett megélni, hiszen egy GNOME 2/GNOME 3 váltásnál a fél rendszert le kellene cserélni, és az új fejlesztések már a GNOME 3 lehetőségeire támaszkodnak (például az új, sokkal gyorsabb Gwibber GTK3-ra épül, és ki is használja az új lehetőségeket - ennek köszönhető, hogy nem csak sokkal gyorsabb lett, de szebb is, mint a korábbi kiadás).
A GNOME 3-nak van egy fallback módja, ami hasonlít a régi GNOME 2-re, de azért nem pont ugyanaz. Ez elérhető lesz a tárolókból Ubuntu 11.10-re.
Egy személyes tipp: ha klasszikus felépítésű felületet szeretnél, nézd meg a Xubuntut. Szerintem az XFCE 4.8 zseniális lett: szép megjelenés, könnyen áttekinthető felület, jól konfigurálható és villámgyors. Sajnos az XFCE-t jóval kevesebben ismerik és használják, mint amit a minősége indokolna.
