Dr. AnonymousLegtöbbször a vesztesek oldalára álltunk és legtöbbször mi kaptuk a legnagyobb büntetést akármennyire nem mi voltunk a fő bűnösök. Éppen most olvastam egy régebbi História újság 2005/9 számában ( http://www.historia.hu/ - én gépeltem, de megvan az online változat is) ezt, és a mondat megragadta a figyelmemet:
"A történelem nagy iróniája, hogy amíg Kelet-Európa kemény árat fizetett a politikai és etnikai tisztogatásokért, addig Nyugat-Németország, ahol alig voltak tisztogatások, és amely több millió német és egyéb menekültet fogadott be, hamarosan a demokrácia modelljévé és az európai gazdaság motorjává avanzsált."
(Figyelő: Nemzeti és nemzetközi bíráskodás, 1945 - Nürnberg 1945, Hága 2003)
Itt szerepel egy idézet Deák István: A nürnbergi perek anatómiája - História 1994/1. cikkéből, melyből kiemelek:
"... de létezett egy seb, amit soha nem lehet begyógyítani. Az etnikai többség által kivégzett, deportált vagy menekülésre kényszerített több millió kisebbségi polgár hiánya meg nem változtatható tény marad. Ebben az értelemben a háborút követő tisztogatások csupán egyik fontos állomását jelentették annak a folyamatnak, amely során Kelet-Európa "megszabadult" értékes kisebbségeitől. Ez a folyamat gazdaságilag, kulturálisan és morálisan is több évtizeddel visszavetette a régiót."
Akárhogy is van, én büszke vagyok arra, hogy a magyar ember mindig is törekvő volt tudományok és irodalom terén is, és erre is büszke lehetnék, ha már az amerikaiak kerültek szóba:
http://magyaremlek.nolblog.hu/archives/2009/08/23/Magyar_filmesek_-_Hollywood/
De egyáltalán nem kell örökké keseregnünk (állítólag ez jellemző "ránk") és azt mondogatni magunkban, hogy vesztes nép vagyunk, mert nem vagyunk azok, tekintsük csak a paraolimpikonjaink teljesítményét most.
