Nagyon jó érzéssel töltött el elolvasni a történetet. Ahogy a hozzászólások között láttam, egyre több olyan ember használja az ubuntut, akik sokkal több élettapasztalattal bírnak mint én :)
Édesapám 50 felett van, és szereti a gépén a linuxot, édesanyám szintén.
Egy idősebb tanárbácsinak is telepítettem gépet, anno 8.04-et tettem rá, azóta nincs panasz rá, pedig az öreg nem egy mérnök alkat. Egy régi p3-as gépen használja, pedig a windows xp ami előtte volt a gépén... Én azt hittem hogy a fél órás windows start csak urban legend, durván lesokkolt amikor szembesültem vele (lejárt nod32, és őrületes hozzá nemértés kombinációja).
Amikor meglátta az ubuntut, csak bambult, hogy új gépet kapott-e, vagy mi a csuda történt, egyből megy a net, nem kell betárcsázni, a gép pillanatok alatt feláll (másfél perc volt kb a boot, a 384 sdram és a 800mhz-es proci ennyi idő alatt vette az akadályt).
Megmutattam neki hogy hogyan működik a levelezőkliens (TB), internetre pedig ott a firefox, irodázni pedig az oo. Az öreg jegyzetelt egy keveset, mert mondta hogy anno sok segítségre volt szüksége hogy megértse a windowst. Még egy kevés vizuális effektet is kapott :)
Kb 2 hónap múlva jártam nála újra, beállított magának 4 asztalt, elrendezte őket, super+e gombbal megtanult kizoomolni, ablakokat áthúzni ide-oda. Feliratkozott egy pár őt érdeklő hírlevélre, a diákok beadott dolgozatait a gépen javította. Azóta is hiba nélkül használja, szereti azt a gépet, ami elé anno nem is nagyon akart beülni. Az ilyen élmények miatt éri meg linuxozni :)