d.r.i.10.10-ben jött a unity (mutter alapon), minden volt, csak jó nem, kár tagadni, nagyobb bughalmaz volt, mint a compiz. Mindegy, az asszonynak tetszett, olyan lett a netbookján (tablet még nem volt divat, de amúgy sem emberbarát eszköz, személy szerint max. poháralátétként használnám). A desktop (apáé, apa=én) ubuntu+gnome2. Jó volt. Majdnem 5 évig használtam folyamatosan az ubit, az elején 0 linux tudással (amikor az ablakdíszek [:kicsinyít/nagyít/zár] átkerültek balfelülre, már vesztemet éreztem, illetve a kapcsolatom vesztét az ubival), a végén már legalább tudtam jól tájékozódni itt, egyre kevesebbett kellett kérdezni, egyre hamarabb meglett a válasz.
Aztán sokáig gépre sem néztem, a unity lett az alap asztali környezet, mást már választani sem lehetett, illetve a régit, a szépet, belakottat, jót nem.
Persze lehet barkácsolni, mindent meg lehet oldani, nyílt forráskódú, tárolókból lebicegnek a legelvetemültebb környezetek, csak pont az az egy nem, a MATE nem ugyanaz.
Na akkor jött el az életemben, hogy nézzünk utána a mintnek, elvégre majdnem ubuntu, illetve az, legyen zöld, egyébiránt változatlan. Nah, ott sincs a régi jól ismert, szeretett, bevált, belakott, hiányolt felület, csak utánzat, pótlék és utálat.
Hangsúlyoznám, talán érezném az erőt, hogy hasonlót csináljak valamelyikből, de nem hasonlóra vágyom.
nézegettem a disztrókat, gondoltam kipróbálok párat, majdnem kikötöttem a gentoo-nál, amikor itt a fórumon nekem szegezték a kérdést, ismerem-e a "másik" mint-et?
No kettő van? Mifene, irány a web, leszedtem az LMDE-t, és megvolt rögtön a motivációm a desktop-faragásra.
Magyarul: saját magamból kiindulva, akár régebbi felhasználók is lelépnek egy pillanat alatt, ha van rugalmasabb rendszer (akár mint), márpedig van, tehát a számokba nem kell belemagyarázni windowsos elvándorlást, vagy mac-es megtérést mint-ubi vonalon, a számok azt mutatják, amit.
szerk.:persze lehetett volna itt is inspiráció a desktop farigcsálásra, de gnome2-vel ismertem meg az ubit, még 5.x volt ha jól emlékszem, esetleg 6.x, soha nem éreztem késztetést más használatára, ha a kíváncsiság győzött is néha negyedórára, azonnal visszapattantam a gnome2-re.
aztán azt gondoltam az ubi elhagyott, az ubi bekaphatja. nem szép, nem logikus, de öt év után úgy éreztem utál az OS a gépen, nem találok semmit, nem bírom letakarítani a unityt úgy, hogy nyoma sem maradjon, de a rendszer is menjen, felesleges holmikat nem akarok tartogatni, így ubuntustól lett almás.