Mikor körülbelül fél éve, egy jó háromnegyed éves kényszerszünet után, újra elkezdtem Linuxot használni és letöltöttem e legújabb Ubit megdöbbentem. Nem tudtam hová tenni. Mi ez? Hol a menü? ...és a helyek? A DraftSight sem dockol rendesen, ...a Texmaker sem. Na jó, ebből elég mondtam, nekem operációs rendszer kell nem egy ilyen izé...
Hát most mitévő legyek, gondoltam ez így nem lesz jó, az mégsem lehet, hogy Windows legyen a szép (nekem)új laptopomon. Némi keresgélés és olvasgatás után úgy döntöttem, hogy a Xubuntura van szükségem. Ismertem én már ezt a rendszert, igen jó tapasztalataim voltak vele, bár ezek csak amolyan felhasználói szintű tapasztalatok.
Szóval Xubuntu. Jó. Tényleg. Soha nem fagyott, semmi rosszat nem csinált, egyszer eljátszotta a szokásos xubuntus nem indul az ablakkezelőt, de azonkívül semmi.
Használtam ezt a jó kis rendszert egy fél évig és közben lassan-lassan elfelejtettem, hogy milyen is volt az a furcsa oprendszer amit mostanában ubuntunak hívnak...
Ám ekkor, megláttam, hogy bizony az évek alatt a Májkröszöft se pihentm hanem éppen ellenkezőleg, az ósdi XP és a szánalmas Vista után egy igen szerethető és főképpen jól működő rendszert dobott össze a Win7 szeméjében. Itt vannak bizony újítások. Jók és használhatók, és igen van design is és parasztvakítás, de nem a használat rovására. És ezért lehet hogy sok user megvetését vívom ki, de tetszettek ezek a dolgok...
Ekkor nekiálltam. Elkezdtem szegény Xubuntut faragni. Wingpanel, valami dock és keresőfelület is kéne- jaj de sok függőség- és az ikonok nameg az ablaktémák, conky, tilda, menüszerkesztés... naponta ezer program telepít, kipróbál majd letöröl...
Ez így ment egy ideigm még szegény Xubuntu belerokkant. A felelősség az enyém, tartom, hogyha békénhagyják nagyon stabil rendszer ez.
Persze ez egy hozzáértő szemében egészen másképp fest, ők biztos vissza tudnák hozni ezt a rendszert is, mint ahogy el sem rontották volna...
És ekkor eszembe jutott, hogy az asztalfiókom mélyén ott lapul egy cd, amin az a furcsa rendszer volt. Gondolkoztam, itt ülök este nyolc óra van nincs éppen semmi dolgom, és az előző napok "kemény munkájának" köszönhetően operációs rendszerem se.
Gyorsan indítottam is a live cd-t és... igen ,ég mindig meghökkentő. Várjunk csak, várjunk csak, nem is rossz ez. Egész ügyes kis rendszer ez itt felül, a baloldali gombok is egészen kézreállnak, balkezes vagyok, talán ezért, és nem is lassú vagy az xubuntu nem volt gyors, de nincs sok különbség.
Telepítettem is, feltűnően gyorsan végzett, és fel is ismert mindent. Na, talán lesz valami gondoltam - és hát, lett is. Kétszer lelőttem a compizconfiggal, de mindkétszer vissza tudtam állítani terminálból, ezzel mindenki vigyázzon, aki hasonló (amatőr)cipőben jár. De, ahogy nézem, ezt nem erre tervezték... Ez arra tervezték, hogy felvegye a versenyt a windows fejlesztéseivel, újításaival, és mégtöbb embert elhódítson tőle, de nem féltem az ubuntu közösséget, szerintem rövidesen lesznek lehetőségek a csinosításra csak ki kell várni.
Szóval itt van előttem a rendszer Ubi 11.10, és én úgy látom működik, mármint nem úgy értem, hogy nem ál le, naná, hogy nem, hanem hogy a unity koncepció bizonyos részei egészen használhatóak.
Egyvalamit azonban nem tudtam megszokni. Igen ez a Dash home nevű gomb. Mire jó ez?
Ám ekkor - talán a latex miatt - eszembe jutott valami:
A Dash menü lehetővé teszi a gyosr egér nélküli programindítást. Próbálta már valaki? wingomb-prognév pötyög-enter ablakot váltunk alt tabbal stb.. Billentyűzetről irányítjuk a grafikus felületet. Retro érzés, modern környezetben. Innen nézve zseniális, ha még nincs is teljesen kész. De én úgy érzem, nem egy rossz irány ez és nem egy rossz rendszer.
A konklúzió valami olyasmi lenne, hogy a Windowsal szemben csak újításokkal lehet talpon maradni, és talán a ma "divatos" szar a unity mert nem elég linux helyett elfogadni ezt is annak ami. Egy választható rendszer, és talán nem is a legrosszabb.
