kukimukiHát, elképzelhető, hogy egyszer csak fogom magam és kidolgozok egy bonyolultabb partíciómegadásos dolgot, mégis úgy vélem, hogy egy, a témához nem értő felhasználónak nincsen szüksége arra, hogy a jelenleg elérhetőnél jobban szétszórja a rendszert. Persze az más kérdés ha valaki mondjuk egy-két adatpartíciót akarna pluszban csatoltatni valahova. De egyelőre én arra hagyatkoztam, hogy csak a másoláshoz/telepítéshez szükséges dolgokat lehessen beállítani. Például rendszertelepítés szempontjából nincs jelentősége egy külső adatpartíciónak, hiszen nem történik írási művelet rá.
A rendszerfrissítés egy majdnem teljesen automatizált művelet. Néha dobhat fel kérdéseket arra vonatkozóan, hogy szeretnéd-e lecserélni ezt vagy azt a konfigurációs fájlt, esetleg, hogy hová szeretnéd telepíteni a rendszerbetöltőt. Emiatt gondot jelenthet például a fejlesztői kiadások frissítése, mert szó nélkül távolíthat el fontos csomagokat függőségi probléma miatt. Ezenkívül nem vesz tudomást a Synapticban is beállítható csomagzárolásokról, így valóban frissítheti a kernelt. Viszont van mód a kérdéses csomagok zárolására, erre több lehetőséged is adódik. Az egyik az ha eltávolítod a kernel metacsomagja(i)t és kiveszed a kernel csomagjainál az automatikusan telepített jelzőt. A másik lehetőség pedig az APT Pinning; hozd létre a /etc/apt/preferences.d/00kernel nevű fájlt, majd írd bele a következőket:
Package: linux-image-generic-lts-backport-oneiric
Pin: release n=lucid
Pin-Priority: -10
Ilyen pipálós frissítéskezelő egészen biztosan nem kerül bele a Systembackbe, hiszen azért ez nem fő funkciója neki. Lényegében azért került bele a repertoárba, hogy rendszer-visszaállítás után könnyedén naprakésszé varázsolhassuk a rendszerünket. Ezért alkalmaz takarítást is, hogy a hirtelen történő nagyobb frissítés után ne kelljen már még ezekkel is szórakozni. Persze ettől függetlenül én csak ezt használom rendszerfrissítésre, bár erősen figyelek minden esetben, hogy miket frissítene, telepítene vagy éppen távolítana el.