csuhas32Kedves Csuhas32, jólesik hogy engem mérvadó személynek tartasz, de sajnos le kell rontsam rólam alkotott magasztaló véleményed szépséges épületét, ugyanis NEM HELYES, ha engem helyesírás terén holmi "mérvadó személynek" tartasz!
Ennek okát kissé kirészletezem.
Nem arról van szó, hogy ne tudnám a helyesírást. TUDOM, bár bizonyára akadnak olyan, ritkán előforduló és épp emiatt nem túl jelentős területei, ahol fogyatékosak az ismereteim. Azt tehát hogy "tudom", úgy értem, hogy szerintem ezen ismereteim megfelelnek annak a szintnek, amit egy "művelt embertől" el szoktak várni, sőt ennél valamicskét magasabbak is.
Igen ám, de én magamat az élet minden területén szabadgondolkodónak tartom, emiatt a helyesírást bár tudom (a fent említett értelemben és korlátozásokkal) de nem minden esetben értek vele egyet! TÖBBNYIRE IGEN, ezt sietve előrebocsátom, de azért nem mindig! És e különvéleményemre minden jogom meg is van, mert legjobb tudomásom szerint amit helyesírási SZABÁLYZAT-nak neveznek, az valójában csak AJÁNLÁS, mert nincs törvény rá, hogy márpedig ezt KÖTELEZŐ használni mindenkinek, hogy másképp írni TILOS. El tudom képzelni, hogy efféle törvény van esetleg, de csak helyileg, mondjuk valami újság szerkesztőségében.
Efféle törvényt már amiatt is lehetetlen betartani, mert a helyesírási "szabályzat" rendkívül homályos fogalmakkal operál a meghatározásaiban. Ezt nem (csak) én mondom (ami nem sokat jelentene) de KOMOLY NYELVÉSZEK IS, azaz maguk a szakemberek! Rengeteg efféle állásfoglalásra bukkanhatsz kis keresés után a nyest.hu oldalon, ami a "Nyelv és tudomány" rövidítése. Ez kifejezetten a nyelvészeti szakemberek egyik legszínvonalasabb oldala.
Csak néhány példát említek, mit értek "homályos fogalom" alatt.
Kezdjük ott, hogy a nyelvészetnek máig nincs hivatalosan elfogadott definíciója arra sem, mi az, hogy "szó"! Meglepő, mi?! Pedig igaz! Természetesen próbálkoztak mindenféle meghatározással, de egyik sem általánosan elfogadott, mert mindegyik alól van rengeteg kivétel.
Ezek után fura, hogy a "szabályzat" például arról rendelkezik, mit kell egybe és mit külön írni. Használja az "összetett szó" kifejezést, holott mi jogon, amikor még a nem összetett, azaz "egyszerű" szónak sincs tudományos definíciója! De még a saját maga által használt szabályokat sem tartja be, mert például azt mondja, akkor írjuk egybe az összetett szavak alkotóelemeit, amikor az így keletkező "összetett szó" mást jelent mint a tagjai külön-külön. (nem szó szerint idézem csak lényegileg, lusta vagyok előkeresni bocs). Na de eszerint egybe kell írni azt hogy "szörnyethal", oké. De eszerint egybe kéne írni azt is, hogy "résztvesz", holott erre már úgy rendelkezik, hogy igenis külön kéne írni: "részt vesz". Logikátlan.
És rengeteg efféle hülyeség van a szabályzatban.
Én tehát igen, író létemre nem mindenben követem ezt a túlbonyolított és sokszor logikátlan valamit. Miért is ne, ha létezik "költői szabadság", létezhet "írói szabadság" is!
Például te jól tudod amit a nagykötőjelről írtál, csak 1 szóban tévedtél: "KELL". Mi az hogy mikor KELL vagy NEM KELL használni?! Agyonlőnek érte ha használod vagy pénzbüntetésre ítélnek?! Annyi igaz, hogy magyar szövegben nem szokás használni. Ennyi, kész. Más nem "szokja", én "szokom". Gondolatjel helyett használom, elárulom, egyszerűen mert vizuálisan könnyebben olvashatónak tartom a szöveget, ha a gondolatjel hosszabb, így jobban látszik, hogy új szereplő szólal meg. Emellett mint e topiknyitóban, az egymástól nagyon elkülönülő gondolatokat, ha mégis egy mondatba akarom írni, szintén helyesebbnek tartom feltűnőbben elválasztani. Nem látom be, miért mondjak le egy mindenhol elérhető karakterről, csak amiatt mert úgymond "magyar" vagyok. Mennyivel rosszabb a nagykötőjel, mint a mindenféle hülye szmájlik, azt mondd meg?! Ha azokat szabad használni, ezt miért nem?! Végsősoron (vagy "végső soron?") ez is mint a szmájli, egyszerűen egy vizuális jel, egy karakter, kis képecske, aminek nincs külön hangértéke.
Rengeteg nyelvésznek az a véleménye - és nekem is, bár nem vagyok nyelvész - hogy a helyesírásunk túlszabályozott és túlbonyolított, és főleg felesleges olyan szinten megpróbálni beleverni a kisiskolásokba, mint azt jelenleg teszik. Ezzel csak megutáltatják velük a nyelvészet tudományát. Rugalmas, könnyen átlátható szabályokra van szükség, amik könnyen észben tarthatóak, amik igazodnak a "józan parasztészhez", és képesek leszabályozni a leggyakoribb kommunikációs eseteket. (írásos kommunikációra gondolok). Ha mondjuk képesek lefedni az esetek 80%-át, szerintem már minden oké, ami ezen felül előfordul, az elég ritka ahhoz, hogy mindenki úgy írja, ahogy neki jólesik. Szerintem ugyanis annak hogy legyen egyáltalán bármiféle helyesírási szabályzat is, annak kizárólag EGYETLEN okból van létjogosultsága: s ez az, hogy ha mindenki másképp írja a gyakori kifejezéseket, az jelentősen megnehezíti az olvasást, ezt tapasztalatból tudom. Tehát legyen szabályzat, oké. De épp emiatt tényleg csak a gyakori dolgokra érdemes szabályokat alkotni. Ami ritka, azt úgyse jegyzem meg, hogyan "kéne", nem rögződik belém, ezért fel se tűnik, ha "szabálytalanul" látom leírva.
Egy példa:
Te tudod-e, hogyan kéne "helyesen" leírni azt az intézménycímet (most találtam ki) hogy "Felsőszinvapataky Annamária utcai Cselekvőképességet Kizáró Gondnokság Alatt Levő Értelmi Fogyatékosok Utógondozását Végző Állami Központi Idegsebészeti Klinika és Elfekvő Intézet helyi kirendeltségének Poszttraumatikus Főosztálya"?
Bevallom, erről nekem sincs fogalmam. Biztos ki lehetne deríteni, ezesetben is mi a "helyes". De KIT ÉRDEKEL?! Bevallom, én az ilyesmit magasan lesz...om. Nekem tökmindegy hogy van írva, ha életemben egyszer vagy kétszer látom csak leírva.
Vagy hogy hogyan írják azt a "homéroszi jelzőt", hogy "rózsásujjú hajnal". Tőlem lehet "rózsás ujjú hajnal" is, külön írva. (bár a "nyelvérzékem" nekem ehelyütt az egybeírást sugallja. De ha kiderül hogy külön kell írni, emiatt nem leszek öngyilkos, megvonom a vállamat és ennyi, kész. Hányszor olvasom majd ezt életemben, hatszor vagy hétszer? Kit érdekel, akkor egybe vagy külön írva látom?)
Az ellenben baromira idegesítene, ha a "megcsináltam" szót hirtelen valaki "mekcsináltam"-nak írná. Hiába hivatkoznának a hangjelölés elvére, hogy itt a "meg" úgy hangzik hogy "mek", mert énnálam nem hangzik úgy, én bizony itt is "meg"-nek mondom/ejtem! Ennél is fontosabb, hogy ha a "meg" igekötő minden körülmények közt ugyanúgy van leírva, az segíti a gyors felismerését s ezáltal az olvasás folyamatát. Továbbá ez egy gyakori szó, ezért itt helyes ha van betartandó szabályzat.
Köszönöm hogy végigolvastad.
Ja, a fentiek alapján remélem levontad a következtetést, hogy ami engem illet, tőlem nyugodtan használhatsz nagykötőjelet, ha netán tetszik neked is az ötlet... nem kell ultrakonzervatívnak lenni, éljen a szabadság! (bizonyos mértékig...)