a mester"Mintha" említetted volna, hogy régebben oktattál (valamit), és ha nagyon megerőltetném magam (nem fogom), még meg is találnám a hozzászólásod, egyet vagy kettőt legalább (hogy nincs ilyen, azaz a "te még hiszel a csodákban válaszod" számomra nem elfogadható ..., hm, mondjuk, mert elég "hiteltelen amúgy is, amit művelsz"*).
Hát nem biztos, hogy ugyanezzel visszajön(-ne, -het) hozzám, mert az oktatásban módszer is van (gondoltad volna?), több is. Az egyik, hogy nem lehet senki "indokolatlanul" felkészületlen - miután el lett neki magyarázva valami. Hagyjuk, hogy én mit élvezek, nem látszik itt, nem nyilvánvaló ..., de gyakorlatilag "módszertant" gyakorlok (elmagyarázási módszereket gyakorlok be, talán ezt "élvezem").
Túlzás talán a győztem szó, de illik ide. Az "oktatási módszerem" győzött, nem én. (*) Ilyesféle problémamegoldást még nem láttam, mint a tied.
Dehogy gyűjtöttem össze neki. Wiki-ket írtam végül, és nem szóról szóra mindent. Fontos a fokozatosság persze, de nem olyan szinten (nálam), hogy megemlítem hogy pl. "fstab" + egy smile és kész. És lehet, hogy visszajön, de talán/"remélem" elég lesz annyit kérdezni (a mostani válaszaim alapján): - a Wikit bújtad, mint a múltkor mutattam? - Talán nem, de most éppen szerintem sok embernek segítettem, nemcsak a kérdezőnek (mindazoknak, akiknek ő segít)... . Mindennek ideje van, a szigornak is, de az csak akkor jöhet (vélem), ha segítettem, csak utána: ha a kérdező slendrián; nem mond igazat/félretájékoztat; elhallgat valamit; nem veszi komolyan az "ügyet"; nem válaszol; nem kérdez; nem néz utána - a tőle elvárható módon - azoknak a dolgoknak, amit javaslunk; stb..
Hát akkor rendben, feljegyeztem (dehogy..), megtudtuk (mi, a fórumtagok):
"Én problémamegoldás ürügyén járok ide, nekem ez a kihívás."