tomyyoe92Azt hiszem ez idővel letisztul majd nálad. El kell döntened, hogy végül is mit akarsz majd: esztétikát, vagy funkcionalitást.
Ami az alkalmazást illeti, a legtöbbet nem célzottan a KDE, LXDE, Gnome stb. felületekhez írjuk, és az hogy végülis hogyan néznek ki, nagyban attól függenek, hogy melyik ablakkezelő hogyan gyártja le az egyes elemeket, azaz, hogyan témázik. Az LXDE és XFCE alól néha tényleg elővillan a Varsói Szerződés, főleg amikor a felhasználói beállítás összeomlik és a biztonságira esik vissza a rendszer, de attól még tényleg gyorsak.
Én a szépség/sebesség közötti kompromisszumot a Cinnamonban találtam meg mert:
1.) Egyszerű mint a gnome (funkcionalitás)
2.) Szép és mint a KDE (esztétika)
Ráadásul mindkettőből a nekem leginkább megfelelő csicsákat tudom elérni vele.
Igaz, hogy alapgázon(+pidgin,+skype,+néhány widget) megeszi a maga 700 megáját, de nekem megéri. Igazából ezt kell letisztáznod: neked mi és mennyiért éri meg?
Mindennek megvan az alsó határa. Pl. én egy mp3 lejátszótól a következő dolgokat várom el:
a). Tudjon gyűjteményeket kezelni
b). Tudjon dalszövegeket leszedni
c). Legyen egy esztétikailag elfogadható felülete (parancssor kizárva)
Ez az általam eddig használt 7-8 lejátszó közül mindnél kb. 30MB-ba került. Ezért hát végső soron nincs olyan hogy egyik asztal sokkal rosszabb mint a másik. Az asztali effektusoknak jól mérhető ára van, s ezt meg kell fizetned, ha tetszik, ha nem.