Kubuntu-t meglátni, és megszeretni. Én sokáig (6 évig) Gnome párti voltam az egyszerűsége miatt. Mondogattam is, hogy a csilli-villi KDE kislányoknak való. Aztán a Canonical nem hagyott választást. Unity-t máig nem tudom befogadni (megölte az X-ek lényegét, a több asztalos rendszert: legalább 2 kattintás átjutni egyik asztalról a másikra) több dolog miatt sem. A régi Gnome-ot (2??) nem lehetett már rendesen rárakni, az újabb Gnome-ot (shell szerű 3?) telepíthettem, de instabil volt, és az amúgy is csöbörből-vödörbe. A régi fapadosak már nem jöhettek szóba. Maradt a Kubuntu. Nem bántam meg. Tudom, hogy azóta már ezer grafikus felülettel választhatom az Ubuntu-t, de a KDE-t nem tudom elhagyni. Meglepően gyorsan megszoktam az új környezetet, az új programokat és az eltérő grafikai beállítási lehetőségeket.
