...mert sajnos ilyen is van.
Az én és a számítógép című történet még a nyolcvanas években kezdődött, hagy ne soroljam fel a C16-tól kezdődően máig.
Programozni Basic-ben kezdtem, azóta ismerősöm a Visual Basic, C, a PHP, írtam játékot flash-ben és láttam már pl. MySQL utasításokat is. A gép tehát számomra elsősorban munkaeszköz, de segíteni tud a pihenésben, kikapcsolódásban is. És a gondjaim ez utóbbi téren mutatkoztak meg főként. De kezdem az elején.
A Linux világával még valamikor a kétezres évek legelején találkoztam, első próbálkozásom egy SuSE 7.0 volt. Ez igazából csak egy futó kaland volt, láttam, tudtam, hogy létezik más is a Windows-on kívül, de különösebben nem fogott meg.
A nagy áttörést az Ubuntu hozta meg: eléggé későn (ha lehet ilyet mondani), a 9.10-es kiadásnál hallottam róla először. Telepítettem, próbálgattam és tetszett. Viszonylag hamar átálltam rá, mint elsődleges rendszerre. A 10.04 megjelenésekor pedig szűz telepítéseel már csak egyetlen operációs rendszer került a gépemre. Éltünk együtt boldogan, bár néhány apróság már akkor előjött: elsősorban a JAVA és a jojatek.hu galibája. De legfeljebb nem ultiztam. Lelkesen frissítettem előbb a 10.10-re, majd a 11.04-re. És akkor megláttam a Unity-t. Sehogy sem akart a kezemre állni, nem értettem a koncepciót - bár azt is hozzá kell tenni, hogy eleve fenntartásokkal álltam akkor az új felülethez.
Sebaj, addigra már azért beleástam magam picit a Linux világába, Virtualboxban már próbáltam, tehát mehetett élesben is a Debian. Ment is, minden rendben volt, tudtam dolgozni, filmet nézni a gépen.
Aztán lett egy laptopom. Karácsonyra pedig tojt a nyuszi egy lapostévét. Laptopra kapott egy második esélyt a Unity (12.04) és tulajdonképpen nyert is. Majdnem megszoktam a kezelését és be is laktam a rendszeremet.
De a bosszantó problémák kezdtek sokasodni: továbbra sem tudtam pihenésképp ultizni a jójátékponthun, illetve a laptop és lapostévé kapcsolata sem volt zökkenőmentes, mert a HDMI kábelen a kép ugyan gyönyörűségesen átment, a hang viszont csak akkor, ha úgy indítottam a gépet, hogy össze voltak dugva. A laptopon gyári telepítésű Win7 volt, e mellé került az Ubuntu, így volt alkalmam kipróbálni, hogy a Windows-on két kattintással telepítve a JAVA-t máris be tudtam mondani a piros 40-100-at, illetve ahogy bedugtam a HDMI kábelt, azonnal átváltott a hang a tévére.
Ezek miatt egyre gyakrabban indítottam eleve a Windows-t, ami mára gyakorlatilag visszavette a fő oprendszer szerepét (már a GRUB-ban is első helyre van állítva).
Két-három hetente indítok csak az Ubuntut, főként a frissítések telepítése miatt.
Lehet szétcincálni... :)