magnatDiscard csatolási opció:
+ Jó, mert azonnali, és nem blokk szinten működik, hanem tudatja az SSD vezérlőjével, hogy az adott adat nem létezik többé. A vezérlő pedig tesz róla, hogy a legkisebb szinten megtörténjék a törlés.
- Rossz, mert ez adott esetben sok blokkbeolvasással, adatmódosítással és blokkújraírással járhat. Ettől a sok kicsi fájl törlése valóban lassabb lehet mint trimmelés nélkül. Meg egyébként sem mindegy, hogy fizikailag történik-e törlés, vagy csak logikailag.
Csak fstrim:
+ Jó, mert a törlési műveletek sebessége mindig optimális, hiszen extra olvasásra és írásra nincsen szükség.
- Rossz, mert csak blokkszinten képes megmondani az SSD vezérlőjének, hogy nincs szükség már az adott adatra. Az írási műveletek lassabbak lehetnek emiatt, és akkor ha viszonylag ritkán van futtatva a parancs. Egy kisebb SSD a használattól hamar teli íródhat, a vezérlő pedig gondoskodik róla, hogy szétoszlassa az adatokat. Ez utóbbi művelet viszont nem optimális. Belső utasításokra olyan adatmozgatásokra kerül sor, amelyekre valójában nincsen szükség, hiszen logikailag már nem is léteznek. A fizikailag teli írt SSD-n pedig az optimalizáló műveletek több írással járnak az erre fenntartott tárterület felhasználásával.
Igazából nem tudom, hogy milyen teszteket végeztek az Ubuntu fejlesztők, de elméletileg a heti egyszeri fstrim parancs futtatás egyáltalán nem optimális. Nemcsak az SSD írási sebességére vonatkozóan, de az élettartama is jelentősen csökkenhet a discard csatolási opció használatához képest.
Nekem speciel párpercenként több száz MB-nyi trimmelhető adat keletkezik az fstrim szerint, anélkül, hogy egyébként bármit is csinálnék a böngészésen kívül.