RemekelekÉs az ember mégis azt választja, hogy ne kelljen választania: hogy egyféle windows nézhessen vissza rá a képernyő(k)ről. Újra csak azt kell mondjam, hogy az emberek óriási százaléka nem kér abból, hogy ő választhassa meg, hogy hol legyen menügomb, hogy nézzen ki a panel, vagy milyen legyen az alkalmazás-menü. Kér egy OS-t, amit elfogad úgy, ahogy van. Néha szidja, bosszankodik, de legalább mást okolhat miatta. Ez az alakíthatóság a linux elterjedésének legnagyobb gátja. Ha elkezded mondani az átlag felhasználónak, hogy "így is lehet, meg úgy is, te döntöd el...", akkor csak néz, mint a moziban, széttárja a kezét "nekem mindegy, csak működjön...".
Gyerekeimnek a gnome klasszikus felülete tetszett legördülő alkalmazásmenükkel. Mikor bejött a unity, először panaszkodtak rá, ezért megmutattam nekik, hogy a bejelentkezésnél választhatnak. Azóta is unityn jelentkeznek be. Szüleimnél is próbáltam az ubuntut beszoktatni. Édesapám mondta, ő már megszokta a winxpt-t, nem tudna újabbat megtanulni. Azóta, miután valaki feltette neki a 7-est, majd a 10-est, kiderült, hogy azt is tudja használni. A linux megmarad rétegrendszernek (természetesen az asztali gépekre gondolok).
