ar3.14Sokkal régebbi! Windows még a kanyarban sem látszott, Magyarországon legalábbis biztosan nem.
Az Úr 1990-ik évében kezdtem A KKMF székesfehérvári részlegén. A gépeink akkortájt általában 80286 processzorra épültek, jellemzően 10/12 MHz órajelen jártak, de volt 12/16MHz-es is, a legjobbak a 21MHz-et is meglépték. Általában fekete-sárga monitor volt hozzá (Hercules kártyával), de nekem volt fekete-fehér, azt kellemesebb volt nézni. A kiváltságosoknak, gazdagoknak volt EGA is. A fő csapásirány C, Assembler, Turbo Pascal, DBase, Clipper volt. A C-t megkóstoltam, csak amennyire muszáj volt, a DBase-t, de különösen a Clipper-t nagyon utáltam. Az én világom az assembly és a TP volt akkor. A programok akkor sem voltak hibátlanok, időnként kiakadtak, lefagytak - pláne, amiket mi írtunk! Egy program lefagyása akkor a teljes gép lefagyását is jelentette, mert nem volt még multi-task.
Ilyenkor a Ctrl-Alt-Del billentyűkombinációval lehetett újraindítani a gépet. Az assembly viszont egészen gépközeli dolog, ha ott sikerült valamit elbarmolni (márpedig sokszor sikerült), akkor nem működött a Ctrl-Alt-Del sem, sőt a num-lock sem. Na, erre mondtuk, hogy ez "kekkre fagyott".
Ilyenkor csak a reset gomb segített, ami általában ott volt a turbo gomb mellett.
Ha a hiba olyan volt, egyszerűen magától újraindult a gép, erre meg az volt a szleng, hogy "elszállt, mint a győzelmi zászló", vagy rövidebben csak "elszállt".
Ez valamiért nagyon belém ivódott :)))
1992 tájékán azért már volt VGA-nk is a PC-khez, az alapjuk 80386(SX) lett, szerencsével jutott bele 4MB RAM. Az első Windowsos emlékeim valahova ide nyúlnak vissza. (General Protection Fault : a kék halál elődje)
Hétköznapi ember számára is elérhetővé váltak az Amigák, az egyik évfolyamtársam is vett egyet. Éljen a Workbench! :)))
Az meg olyat írt ki végzetes hiba esetén, hogy "Guru meditation", erre mondtuk, hogy "elgurult".
Így emlékszem én...
Még egy vicc jut eszembe azokból az időkből: "ki az a Failure tábornok, és miért olvassa a C: meghajtómat?"