lala2Baromira nincs időm, de ha egyszer igény van rá...
Volt valaha az IBM PC. Volt egy (vagy kettő, micsoda dőzsölés!) floppy meghajtója. Mindegyiket meg lehetett formázni, majd a formázott területre (a filerendszerbe) adatokat lehetett írni.
Aztán megjelentek az asztali gép méretére zsugorított merevlemezek. Már nem voltak mosógép méretűek, hanem belefértek akár a PC dobozába is. Az adatméretük pedig horribilis: 5 MB, 10 MB, sőt 20 MB. Majdnem 17-szerese egy floppy méretének!
Valaki úgy érezte, hogy ekkora területet érdemes lehet kisebb részekre felosztani, és azokat külön kezelni. Ezt a célt szolgálja a partíciós tábla.
A tábla egy bejegyzése azt mondja meg, hogy a lemez egy tól-ig területe egy egységet képez, azokon létre lehet hozni (a floppyhoz hasonlóan, formázással) egy-egy filerendszert.
Hogy a szegény BIOS ne tévedjen el, az egyiket meg lehetett jelölni, hogy erről lehetne bootolni. És mindegyik kapott még egy címkét, amit típusnak neveztek el. Az adatterületnek fizikailag semmi köze a típus byte-hoz, de a rendszer akár figyelheti is azokat. A Mikorsoft rendszerek figyelik is.
Linuxban viszont megtehető, hogy egyszerűen átírjuk a táblában a típust jelölő byte-ot. (A "kiterjesztett" címkével nem kísérleteztem.)
Ahogy a filenevek "kiterjesztés" mezője is irreleváns a Linuxnak, hiszen megnézi a file tartalmát, és abból tudja, miféle adatokat rejt, ugyanígy a filerendszer típusát sem a partíció típusából következteti ki, hanem belenéz a formatált területbe.
Hányféleképpen kéne még leírnom? :(