No, akkor egy kis mese, hogy én se maradjak ki a jóból.
Előre bocsátom, hogy nem EFI-s telepítésem van. A klasszikus nekem megfelel.
GRUB és a helye: mindig a /boot mappába települ (aztán, hogy ez a mappa egy külön partíció, vagy nem, teljesen mindegy). Az MBR-be egy bejegyzés kerül, ami megmondja, hogy hol is keresse az éppen cipőt húzó gép a GRUB-ot (ami majd átveszi a munka további részét). A EFI-s telepítésnél is így van (habár az UEFI-s gépek már okosabbak és több mindent megértenek).
Visszatérve az én gépemhez. Egy 2009-ben telepített GRUB inditja a rendszereket (a 9.04-es rendszer már rég kimúlt és az eredeti lemez is :-D). Ennek a bejegyzése az egyik lemez MBR-jében van (a BIOS ezt indítja). A többi rendszernek (kivéve a Windowst) ez a bizonyos „bejegyzés” a rendszer partícióján található. Vagyis pontosan úgy lettek telepítve, hogy azon a bizonyos helyen meg volt adva a partíció száma is. És köszönik szépen, indulnak, mikor kell. Van egy jó kis előnye ennek a megoldásnak: soha nem borul az aktívan használt rendszerem indulása. A tesztelt rendszerek jönnek mennek, megpusztulnak (önállóan, vagy az én közreműködésemmel :-D), de csak a kérdéses partíción kell újratelepítsek, egyéb nem változik.
A Windows egy külön eset, a lemezét kiválasztva a BIOS-ban, önállóan is el tud indulni (vagyis azon a lemezen az MBR-ben a Windows indítója szerepel). (Az más kérdés, hogy nem szoktam onnan indítani.)