klt
"Pont nem érdekel, milyen csipet raktak bele..."
Hát ez elég nagy hiba...
Mert a minőségét, és az árát is ez szabja meg, a többiről nem is beszélve.
A szemfényvesztés az nem a sebességre vonatkozott, hanem KIZÁRÓLAG (!!!) a technológiai humbukolásra.
Az SLC Nand Flash cellákat 100ezerszer írhatod újra (!), a többinél típustól függően (MLC, TLC, QLC) ez nagyságrendekkel kevesebb. Arról nem is beszélve, hogy míg az MLC (2-bit), TLC (3-bit), QLC(4-bit) adatot tárol egyetlen fizikai memóriacellában, így pl. egy QLC esetén ha mondjuk egészen véletlenül abban a bizonyos egyetlen cellában négy különböző fájlod CRC részlete van tárolva, és a cellád elszáll, akkor egyetlen cella fail miatt négy fájlod válik használhatatlanná.
Tudom, ez egy extrém szélsőséges példa volt, de talán közelebb hozza a lényeget.
Az természetes, hogy fontos, esetleg megismételhetetlen archív anyagokat nem ilyen adattórolókon tartunk, de azért egy valamit mindenképpen tartsunk szem előtt.
Manapság az SSD-k, így közvetve a Nand Flash architektúrák is csakis a sebességet és a tárolókapacitást igyekeznek növelni. Ezért is jöttek, jönnek az újabbnál újabb, egyetlen fizikai cellában több adatot tároló megoldások.
Egyáltalán nem cél, legalábbis ebben a piaci szegmensben a hosszú távú adatmegőrzés.
Most nem akarok mélyebben belemenni elektrotechnikai megoldásokba, illetve ezeknek a celláknak a működési elméletébe, mert nálam az elmúlt kicsit több mint 30 évben elég sok infó felhalmozódott, így talán ezeket nem részletezném itt bővebben, mert új szerverparkot kéne hozzá építeni. 😆
Érdekességképpen miután leírtam ezt a kis szösszenetet, eszembe jutott, hogy dobok is ide egy képet, hogy mi is a dörgés.
A Google barátunk első találata ez volt így ezt linkelem:
https://www.kingston.com/en/blog/pc-performance/difference-between-slc-mlc-tlc-3d-nand
Ebből láthatod is, hogy igenis fontos, hogy milyen technológiájú chip van a tárolóeszközödben.