klt Én sem igazán.
Amikor elkezdték a live pendrájv rendszereket, akkor nem mindegyik pent lehetett bootolósra csinálni. Ilyen az 1 G-s Kingstonom is (amit amúgy jól kezel az Ubuntu is).
Már nem emlékszem, akkoriban azt mondták, 2, vagy talán 4 G méret a határ a bootolósra csinálhatóságnál.
Erősen titkolództak az (USB-s) illesztőknél is, hogy a mögöttük levőt minek látja, lássa a gép. Képben volt az ODD-s illesztés is.
Horror volt a HDD-t illesztő ház (elektronika) illesztő ház is.
Volt olyan is amelynél ha elszállt az elektronika, keresztet lehetett vetni a HDD-n levő adatokra.
Én arra tippelek, hogy a furcsa pen egy régi kis széria amelyet a Windows (még) jól kezel, a Linux már nem igazán.
Azt régi gépnél tapasztaltam, hogy az újabb kernel már van amit nem kezel (konkrétan a kikapcsolásba futottam bele). Ilyen volt az USB-s bootolási lehetőség is. Ezt vagy tudta a Bios, vagy nem.
Az is kiderült számomra, hogy komoly, csak szűk körben publikus szabványosítások vannak. És vannak nagyon jó hardwer felismerő programok.
A rendszer telepítőkben is van valami, mert géphez telepítenek.
A periféria csatolásnál is ilyesmit használ a Linux valami mélyebb (chip) információkat használva.
Elvileg lehetne olyant csinálni amely a Biostól indítva mindent szépen a géphez (az adott hardver konfigurációhoz) megcsinál.
A natúr gépi kódhoz képest, már az Assembly (utasítás készlete) is szoftver emuláció.
Itt is látom azt amit piac generálásnak (is) neveznek.
Ezzel a pennel is csak intellektuális kihívásként (volt) érdemes foglalkozni.
Persze még most is kíváncsi vagyok.