Nagy Gyula Az Xfce telepítésről jó tudni, hogy mind az egy arcos, mind a két arcos telepítésnél is fel kell rakni a gnome system toolst a szükséges beállításokhoz.
Ez megint egy téves következtetés, féligazság.
(Továbbra is tartom, egy rendszerre egynél több komplett asztali környezetet csak felkészült felhasználó telepítsen fel egymás mellé! Felkészületlen felhasználó ne tegyen ilyet, vagy ha mégis, akkor legyen kedves és tartózkodjék attól, hogy ebből általános megállapításokat szűrjön le és tegyen közzé, használja a szerintem; úgy gondolom és hasonló kifejezéseket, mert így a bejegyzését olvasót megtéveszti!
(Emlékeztetőül: Lett jelezve Gyulának, hogy a Debian nem óvoda, itt nem lehet gond a felhasználónak önállóan keresni és a jellemzően angol nyelvű találatok alapján valamilyen parancsot kiadni, esetleg néhány konfigurációs fájlt megfelelően szerkeszteni. Ha erre még nincs kész, akkor maradjon meg egyelőre a Mintnél vagy az Ubuntunál.
Erre rögtön úgy kezdett, hogy bár a Debian Xfce-t szeretett volna telepíteni, nem találta meg a neten ezt a lemezképet, ezért a netinst telepítőt töltötte le. :-(
Állítása szerint az alapértelmezetten bejelölt GNOME asztali környezetet előtt a pipát szándékosan hagyta benn és jelölte mellé az Xfce asztali környezetet, bár én ennyi mellényúlás után azon se lepődnék meg, ha ez is csak egy benézés következménye lenne.)
Csináltam három próbát:
A) Amennyiben a netinst-ből telepítünk és az alapbeállításokat meghagyva a GNOME asztali környezetet tesszük fel, a telepítés után a rendszer felhasználója tud köteteket csatolni, grafikus felületen felhasználót hozzáadni a rendszeréhez.
Tudja azt amit egy Debiantól elvárunk. Az alapvető dolgok működnek, méghozzá atom stabilan. Csinálunk egy visszaállítási pontot és ami nekünk esetleg speciálisan még szükséges, azt hozzápakoljuk a rendszerhez.
Gyula állításával szemben az alábbiakat tapasztaltam:
B) Ha netinst-ből telepítünk és az alapbeállításoktól eltérve a GNOME helyett az Xfce asztali környezet feltelepítését kérjük, akkor a felhasználónk rendben benne lesz a szokásos csoportokban, melyekre az adminisztráláshoz szüksége van.
teszt@debian:~$ groups
teszt cdrom floppy sudo audio dip video plugdev users lpadmin scanner
xfce@debian:~$
Egy a rendszerhez nem csatolt partícióra kattintva szépen jön a jelszókérő ablak, a kötet csatolásával nincs gond.
Sok esetben a rendszert a telepítéskor létrehozott egyetlen felhasználóval használják, így egyáltalán nem probléma, hogy nincs fenn alapból a gnome-system-tools, de nem is kell, így is működik minden. Ha valaki szeretne másik felhasználót felvenni azt parancssorból simán megteheti. Hányszor vesz fel az ember új felhasználót általánosságban a gépére? Ugyan már!
A rendszer megfelelően működik, lehet róla egy mentést készíteni, aztán a kezünk alá faragni.
C) (És akkor most csináljunk egy rendszer-visszaállítást, azaz térjünk vissza ahhoz a ponthoz, ahol Gyula még nem követett el hibát.)
Természetesen a Debian készítői azt kell feltételezzék, hogy ha valaki gyakorlatlan felhasználóként egy Debian Xfce-t szeretne feltenni, akkor azt mostanság a debian-live-12.4.0-amd64-xfce.iso-ból fogja megtenni (Azt mégse kalkulálhatják, hogy valaki annyira zavarodott, hogy ezt nem találja meg, vagy ha még ez is történik, akkor nem kérdez rá a többiektől: – Gyerekek, hol találom?)
Ha ebből telepített volna, akkor itt nincs olyan lehetőség, hogy a felhasználó a felkészületlenségéhez nem igazodóan több asztali környezet egymás mellé telepítését kérje, szépen feltelepül tisztán csak az Xfce.
Nincs meglepetés. Csakúgy mint az előbb, a telepítés után a felhasználói fiókba bejelentkezve benne van a szükséges csoportokban, tudja csatolni a köteteket, képes parancssorban további felhasználókat hozzáadni a rendszeréhez.
Minden rendben. Érdemes a rendszer egy mentésre...
Egy tiszta (vagy ahogy Gyula írja, egyarcú) Debian 12 Xfce telepítés esetén nincs szükség a gnome-system-tools csomag telepítésére! Meg lehet tenni, de egyáltalán nem elengedhetetlen.
