• Szerkesztve

Nagy Gyula Nálad mánia a visszaállítási pontok készítése is.

Nem csak nála.
Tudod, van amikor az embernek fontos, hogy a belakott, jól beállított rendszere, mintegy konzerválva legyen.
Van olyan helyzet, amikor valamit megpróbál az ember, de nem sikerül.
Ilyenkor egy visszaállítási pont birtokában kb. 10 perc alatt (maximum!!!) semmissé tehető a sikertelen kísérlet minden következménye.
Ha a VPS-emen elkeffentek valamit, akkor megáll a levelezésem, de ennél rosszab, hogy 2 barátom 3 cégénél is...
Viszont néha muszáj hozzápiszkálni, meg nem tudok itthonról bármit dinamikus IP mögül megcsinálni.
Szóval, ha úgy adódik, kísérletezek az éles rendszeren. Ezt remegő térdek és sikítófrász nélkül csak visszaállítási pont birtokában merném megtenni.
Az ördögnek azért véres a szeme, mert nem alszik.
És ha valami félremegy, kiadni egy systemback.sh -r parancsot mennyivel egyszerűbb, mint újrarakni az egész rendszert? *
Nem volt még rá szükségem ott, de volt régen valamelyik desktopon, és tudom, hogy működik.
Minden gépen, aminek a telepítéshez vagy üzemeltetéséhez valamilyen szinten közöm van, hordoz legalább egy visszaállítási pontot.
Ha bármi bekrepálna, nem kell bandzsítani rajta órákig, meg nyomozni, hogy mit nyomhatott félre a nagyi, systemback.sh -r oszt' jó napot.
A legtávolabbi masina, amit szívességből istápoltam, Hegymagason üzemel. Gyárilag Endless OS-sel jött, hát azokat a maratoni telefonálásokat nem kívánom senkinek... Mikor végre eljutott hozzám a gép, mert erre járt a tulaj, lecseréltem Debian-ra, azóta nyugság van 😃
Eleddig nem jött rá panasz, frissítések automatizálva saját szkripttel, de visszaállítási pont ott is van, "just in case"...
Nem akkora hülyeség ez, rengeteg időt és fáradtságot meg lehet(ne) vele spórolni - persze értem én, hogy fölösleges, mert akkor unatkozni fognak az alattvalók.

*: különösen igaz ez kockázatos műveleteknél. Pölö, VPS-en lecseréltem a 10-es Debian-t 11-esre, amikor még nem volt hozzá támogatott image a szolgáltatónál. Ha valami, akkor ez veszélyes mutatvány volt. Szerencsére sikerült, de ha valami balul üt ki, esélytelen visszacsinálni visszaállítási pont nélkül (mondjuk ez esetben a szolgáltatónál egy külső snapshotot is csináltattam átmenetileg -mintha Clonezillával leklónoztam volna a gép meghajtóját-, hogy egészen biztosan legyen mihez nyúlni baj esetén).

    klt persze értem én, hogy fölösleges, mert akkor unatkozni fognak az alattvalók.

    🙂

    klt Megfelelő jártasság és átgondoltság mellett ritkán van rá szükség, vidáman elsétál az ember a kifeszített kötélen, munka nélkül marad a mélyben a háló, de ha van valami váratlanság, akkor bizony jól jön. Kísérletezésnél vagy szándékos amúgy nem kívánt változtatásnál (mikor szétcsúszott valamelyik elszabadult blogom, akkor csináltam egy pontot, mielőtt feldobtam az Operát, hogy valamennyire lássam, amit a mester, aztán amikor meglett, hol a bibi, visszatekertem az idő kerekét) is hasznos, illetve állítólag Gepetto is ezt ajánlotta a fafejű és fakezű fiacskájának, arra az időre míg meg nem tanulja a dolgokat...

    • klt válaszolt erre.
    • klt kedveli ezt.

      csuhas32 de ha van valami váratlanság, akkor bizony jól jön

      A balesetek természetüknél fogva váratlanul jönnek. Baleset lehet belegyalogolni valami szoftverhibába gyanútlanul, vagy baleset lehet elütni egy parancsot, vagy rossz helyen kiadni egy chmod 777 -R jellegű dolgot.
      Nem jártam még így, de bármikor előfordulhat, nem vagyok tévedhetetlen és sosem-hibázó.

        OFF
        klt
        Nekem a három legemlékezetesebb:
        – Egy telepítés utáni beállításnál maradtam egyszer csak grafikus felület nélkül. Nem volt szándékos, valamit benéztem. Nagyon örültem, hogy volt pontom és systemback-cli segítségével néhány perc alatt visszatértem egy nem sokkal korábbi működő állapothoz, mert nem lettem volna kész a géppel addigra, mire jönnek érte, ha elölről kell kezdenem az egészet.

        – A munkalaptopon egyszer nekiállt nem működni a nyomtató. Használni akarták. Nyomtam egy rendszer-visszaállítást és már mehetett is a nyomtatás-szkennelés.
        Hétvégén ráértem bűvölni a gépet.

        – Egy általam karbantartott gépen az volt a gazdájának a kívánsága, hogy telepítsem újra, megint legyen úgy, ahogy megkapta. Dehogy telepítettem én újra meg állítgattam be olyanra, amire már nem is emlékeztem.
        Visszaállítottam a gépet az átadása előtt készített pontra. Pár perc volt az egész, nem órák.

        • klt kedveli ezt.

        Nagy Gyula Az Xfce telepítésről jó tudni, hogy mind az egy arcos, mind a két arcos telepítésnél is fel kell rakni a gnome system toolst a szükséges beállításokhoz.

        Ez megint egy téves következtetés, féligazság.
        (Továbbra is tartom, egy rendszerre egynél több komplett asztali környezetet csak felkészült felhasználó telepítsen fel egymás mellé! Felkészületlen felhasználó ne tegyen ilyet, vagy ha mégis, akkor legyen kedves és tartózkodjék attól, hogy ebből általános megállapításokat szűrjön le és tegyen közzé, használja a szerintem; úgy gondolom és hasonló kifejezéseket, mert így a bejegyzését olvasót megtéveszti!
        (Emlékeztetőül: Lett jelezve Gyulának, hogy a Debian nem óvoda, itt nem lehet gond a felhasználónak önállóan keresni és a jellemzően angol nyelvű találatok alapján valamilyen parancsot kiadni, esetleg néhány konfigurációs fájlt megfelelően szerkeszteni. Ha erre még nincs kész, akkor maradjon meg egyelőre a Mintnél vagy az Ubuntunál.
        Erre rögtön úgy kezdett, hogy bár a Debian Xfce-t szeretett volna telepíteni, nem találta meg a neten ezt a lemezképet, ezért a netinst telepítőt töltötte le. :-(
        Állítása szerint az alapértelmezetten bejelölt GNOME asztali környezetet előtt a pipát szándékosan hagyta benn és jelölte mellé az Xfce asztali környezetet, bár én ennyi mellényúlás után azon se lepődnék meg, ha ez is csak egy benézés következménye lenne.)

        Csináltam három próbát:
        A) Amennyiben a netinst-ből telepítünk és az alapbeállításokat meghagyva a GNOME asztali környezetet tesszük fel, a telepítés után a rendszer felhasználója tud köteteket csatolni, grafikus felületen felhasználót hozzáadni a rendszeréhez.
        Tudja azt amit egy Debiantól elvárunk. Az alapvető dolgok működnek, méghozzá atom stabilan. Csinálunk egy visszaállítási pontot és ami nekünk esetleg speciálisan még szükséges, azt hozzápakoljuk a rendszerhez.

        Gyula állításával szemben az alábbiakat tapasztaltam:
        B) Ha netinst-ből telepítünk és az alapbeállításoktól eltérve a GNOME helyett az Xfce asztali környezet feltelepítését kérjük, akkor a felhasználónk rendben benne lesz a szokásos csoportokban, melyekre az adminisztráláshoz szüksége van.

        teszt@debian:~$ groups
        teszt cdrom floppy sudo audio dip video plugdev users lpadmin scanner
        xfce@debian:~$

        Egy a rendszerhez nem csatolt partícióra kattintva szépen jön a jelszókérő ablak, a kötet csatolásával nincs gond.
        Sok esetben a rendszert a telepítéskor létrehozott egyetlen felhasználóval használják, így egyáltalán nem probléma, hogy nincs fenn alapból a gnome-system-tools, de nem is kell, így is működik minden. Ha valaki szeretne másik felhasználót felvenni azt parancssorból simán megteheti. Hányszor vesz fel az ember új felhasználót általánosságban a gépére? Ugyan már!
        A rendszer megfelelően működik, lehet róla egy mentést készíteni, aztán a kezünk alá faragni.

        C) (És akkor most csináljunk egy rendszer-visszaállítást, azaz térjünk vissza ahhoz a ponthoz, ahol Gyula még nem követett el hibát.)
        Természetesen a Debian készítői azt kell feltételezzék, hogy ha valaki gyakorlatlan felhasználóként egy Debian Xfce-t szeretne feltenni, akkor azt mostanság a debian-live-12.4.0-amd64-xfce.iso-ból fogja megtenni (Azt mégse kalkulálhatják, hogy valaki annyira zavarodott, hogy ezt nem találja meg, vagy ha még ez is történik, akkor nem kérdez rá a többiektől: – Gyerekek, hol találom?)
        Ha ebből telepített volna, akkor itt nincs olyan lehetőség, hogy a felhasználó a felkészületlenségéhez nem igazodóan több asztali környezet egymás mellé telepítését kérje, szépen feltelepül tisztán csak az Xfce.
        Nincs meglepetés. Csakúgy mint az előbb, a telepítés után a felhasználói fiókba bejelentkezve benne van a szükséges csoportokban, tudja csatolni a köteteket, képes parancssorban további felhasználókat hozzáadni a rendszeréhez.
        Minden rendben. Érdemes a rendszer egy mentésre...

        Egy tiszta (vagy ahogy Gyula írja, egyarcú) Debian 12 Xfce telepítés esetén nincs szükség a gnome-system-tools csomag telepítésére! Meg lehet tenni, de egyáltalán nem elengedhetetlen.

          klt Nem csak nála.

          Igen, van amikor jól jön. A Windowsnál volt amikor használtam is. Linuxnál még egyszer sem. Az is igaz, hogy terminálozást nem igazán csináltam. Ebben a műfajban most jutottam el odáig, hogy a recept alkalmazás mellett lassan kezdem kapisgálni, hogy mit is csinálok. Az Ubuntu úgy tolja előre a mentést, hogy időről időre szól, hogy régen volt mentés. Volt, hogy elfogadtam az invitálást. Kétségtelen, hogy van praktikussága annak, hogy rászokjak. A biztonság ÉRZETEMNEK jelenleg jól megfelel, hogy két gépen hat olyan rendszer van (ugyan nincsenek 100-asra bekonfigurálva) amelyen el tudom indítani azokat amiket használni szoktam. Most a konfigurálás, ennek megtanulása érdekel az egyéb ambíció tevékenységeim mellett. Tegnap többek között abba botlottam bele, hogy a Gnome felületen nem találtam meg az indítás és munkamenet beállítási lehetőséget. Ez az Xfce felületen ott van a beállítások között.
          A Mesterrel és Csuhás fórumtársainkkal inkább pszichológiai, szociológiai gondjaim vannak, mint szakmai. Mester úr (szinte) mindenkivel egyformán csinálja. Csuhás társunk viselkedésében csak velem kapcsolatban látom a kettősséget. Ehhez még röviden annyit, hogy más a beszólás és más a visszaszólás. Nálam ez utóbbi is csupán pedagógiai célú.

          csuhas32 Ez megint egy téves következtetés, féligazság.

          A fél igazságban ott van az igazság amit megláttam. Ezt ráadásul úgy, hogy Te írtad, hogy telepítsem. A következő funkció úgy jött meg, hogy megint telepíttettél velem. Adott esetben ez volt az igazság, ez volt a megoldás.
          Gyulának is sokminden lett jelezve. Az is, hogy a Debián a legszuperebb, a telepítés részében is. Megint csak ne feszegessük, hogy miért olyan a világ és ezen belül a Debian is, mint amilyen.
          Itt a fórumban is rákérdeztem, a Debian Xfce telepítőre. Erre kaptam azt amiben az volt, a net szerverről melyik kapcsolón keresztül tudom megnézni a különféle arculatokat. Kerestem és a net installert találtam meg először. A napokban akadtam rá a live telepítő családra.
          Az ez után következő részben van amit hasznosnak látok. Jobb lenne ha nem kellene lúgos léből kibányásznom.

            OFF

            Nagy Gyula pszichológiai, szociológiai gondjaim vannak

            Tűpontos. Sajnos azonban ezeket mi itt nem tudjuk megoldani. Csak a szoftverekkel és esetleg a velük érintkező hardverekkel kapcsolatban próbálunk legjobb tudásunk szerint tanácsokat adni.

              Nagy Gyula két gépen hat olyan rendszer van (ugyan nincsenek 100-asra bekonfigurálva) amelyen el tudom indítani

              Ebben (is?) eltérünk.
              Nekem elég egy rendszer, ami tutti. Az átállás idején van az egyik gépen egy "játszós", ahol az új rendszeren beállítgatom az új dolgokat, összelegózom az új rendszet. Aztán marad az új, a régi pedig megy a levesbe. De nem vagyunk egyformák.
              A kitétel, hogy a Debian a legszuperebb, nézőpont kérdése.
              Én egy konzervatív gondolkodású egyén vagyok, nagyjából az élet minden területén, és ha a géphez battyogok, azt szeretem, ha valami tegnap működött, működjön ma is, ha valami jó, akkor az maradjon meg olyannak. Ezt a Debian nyújtja nekem, egy rolling-release disztrónál időről időre (legalább átmeneti) fennakadások lennének.
              Arról nincsen szó, hogy a Debian (nem Debián) hibátlan lenne (egyik rendszer sem az).
              Aki úgynevezett "early adopter", annak a Debian (stable) a legundorítóbb disztró: számára minden elavult és régi benne, mert neki mindenből a legújabb kell.
              Én a kis "műhelyemben" a játszós partíción szívesen elpepecselek azzal, hogy nekem tetszőre konfiguráljam a Debiant, aztán azt fogom használni 2 évig minimum.
              Ettől függetlenül használok visszaállítási pontokat.
              Éppen tegnap nyírtam ki a desktop gépemről az előző (11-es) Debiant.
              Véletlenül ránéztem egy nyári projektre, és basszus!!!
              Hiányoznak hozzá a betűtípusok!
              Szerinted hol találtam meg azokat? 🙂
              Persze, hogy a systemback mentési könyvtárában 🙂
              Tanultam a dologból, most deb csomagot csináltam az egyedileg összeharácsolt betűtípusaimból, és csak apt install myfonts, aztán azok is megvannak...
              Nem hülyeség ez a systemback, ha nem használtam volna, kezdhettem volna feltúrni a netet a betűk után, amikor a nyári sorozatot folytatni kell.

                klt Ebben (is?) eltérünk.

                Közel sem térünk el egymástól annyira, mint amilyennek felőled a rövid ismeretségük tapasztalataiból látszik. Én is alapvetően konzervatív vagyok. legalábbis abban, hogy AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN szeretem a jól beváltat. Annyi, hogy mérlegelem, mikor előnyösebb az utána való elmosogatást, elpakolást is beleszámolva kést (egyszerű kézi eszközöket), vagy valami "komolyabbat" használjam.
                Sokan nem értették, hogy gyakran nem az a gondom, hogy valamit hogyan tudok megcsinálni, hanem az, hogy adott esetben melyik módit használjam.
                Emiatt is háborgok a kényszerített változtatások miatt. És pedzegettem sokmindent, a kompatibilitási kérdés forszírozásán keresztül is. Ne forszírozzuk, hogy miért van úgy ahogyan, a józan paraszti ész által diktáltak ellenében.
                A különféle disztrókkal kapcsolatban a divathullámokként is változtatgatott általános-speciális (valamire kihegyezett) kettősség is ott van. Ott van a csilivilikbe való belecsábítás is, amiből sokan az életük végéig nem nőnek ki és amik rendre rövid úton a lomtárban, majd a szemétdombon végzik.
                Oka van annak is, hogy exkluzivitás ára van a most mondjuk úgy, míves dolgoknak.
                Általában nem szoktam sok rendszert tartani. Az egy Windows mellé vettem be a Linuxot és álltam át. Most van egy olyan időszak amelyben egy intenzív tanuló-kísérletezgető időszak van. Nem virtuál boxban, hanem belső eszközökre telepített rendszerekkel. És igen, praktikus a mentés és a mentésből való visszahozás. Nekem erre is szolgál a Mozillás szinkron tároló és a Gugli drájv is. Ezek jók a gépek közötti átvitelre is. Gyorsabb, kényelmesebb, mint a pendrájvozás. Sokáig nem csináltam a felhőzést. Most jutottam el odáig, hogy a papa ha akar, úgy is mindent képes látni. Ha ez így van, akkor miért ne használjam ki az ezekben levő kényelmet, egyéb lehetőségeket.

                csuhas32 Tűpontos. Sajnos azonban ezeket mi itt nem tudjuk megoldani.

                A ti mentális problémáitokat csak ti tudjátok megoldani. Mindenki más csak orientációt és segítséget tud adni hozzá. Ezt is csak akkor, ha belátjátok magát a problémát és elfogadjátok a segítséget.
                Ezt az igazságot kemény leckék árán tanultam meg. Egyéni szoc problémám, hogy kényszeresen is megpróbálok segíteni még azoknak is akik már sokszor ellenálltak. Erről szólt a Degu fejlesztő program is.

                • klt válaszolt erre.

                  Nagy Gyula legalábbis abban, hogy AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN szeretem a jól beváltat.

                  De eltérünk, mert én nem háborgrok, ha valami új és más, néha keresem is az ilyet.
                  Valamit adjon az új, amit a régi nem, legyen kényelmesebb, szebb, gyorsabb, mittttomén... Aztán az az új lesz a bevált, ha beválik.
                  (Eddig bevált nekem a Debian 10, bevált a 11 is, de nem cserélném vissza a 10-re, persze az RPi-men még mindig a 10-es ketyeg.... ja, és most ígéretes a 12.)

                  Nem kényszeríti rám senki a 12-est, magamtól érdekel.

                  Eltérünk tehát abban, ahogy fogadjuk az újdonságot.
                  Eltérünk abban is, hogy a kezdeti kudarcaim okát nem a rendszerben kerestem (2008-9. környékén kezdtem egyáltalán ismerkedni a Linux-szal, 2019. áprilisában szakítottam a Windows-zal végleg).
                  A kettő között bőven vettem igénybe segítséget mindenféle fórumbokból, innen is. Ritkán kellett kérdeznem, mert a legtöbb kérdést már feltette előttem más: csak meg kellett keresnem a választ, a válasz paramétereit esetleg adaptálnom a saját körülményeimre...
                  Nem emlékszem, hogy háborogtam volna, hogy miért van valami így vagy úgy, miközben számomra logikus lenne valahogy máshogy - ez alól talán kivétel az Ubuntu snap-őrülete, de az nem a kezdeti, "alázatos" időszakomban volt.
                  Belőled -érzetre legalábbis- teljesen hiányzik minden alázat. Szinte(?) mindenben látsz valami szándékoltan rosszat - még egyszer: ez így tűnik innen, felőlem nézve.
                  Ez ki tud akasztani, mit a sezlonrugót a pattogó majom - nem csak másokat, még engem is.

                  És eltérünk abban is, hogy nem csesz(t)em szét mások idegeit konteós baromságokkal.

                    klt De eltérünk, mert én nem háborgrok, ha valami új és más, néha keresem is az ilyet.

                    Nem vagyok az újabbak ellen. Én a kényszerítést kifogásoltam.
                    Az természetes, hogy van tanulási folyamat és ebben vannak kudarcok is.
                    Érdekes kérdés az alázat is. Azért is, mert más az alázat, a megalázkodás és mások gyalulása, legyalázása (rossz színben való feltüntetése). Én meg szoktam köszönni ha kapok valamit és nem szoktam magasztalni azt amit rossznak látok. Ezen túlmenően azt is tudom, hogy mindenkiben van valami megbecsülésre érdemes.
                    A konteó elméletet, itt tévhitet jelent. Sokáig nem hittem el azt sem amit direkt a szemem elé tettek. Aztán elkezdtem utána járni, mi lehet az igazság benne. Érdemes megnézned, hogy valójában hogyan lett mocsár a fórum lapokból. Az utolsó konteós lap a sebezhetőség lap volt. A többit nagy ügyesen úgy offolták szét, hogy engem csepültek és azt a látszatot keltették, hogy én vagyok a húnyó. Ezen a lapon különösen ügyeltem arra, hogy tisztán szakmai érdeklődő legyek. Most sem én forszíroztam a konteós témát. Ehhez elgondolkoztatóul most annyit mondok, hogy nézd a globál kapitalizmust, ennek elvileg a haszon maximalizálásra való működtetését. És ehhez vedd hozzá azt a sokmindent ami a haszon maximalizálás szempontjából nézve agyamentség.

                    Silent_Bob Mit akarsz? Mi már bekonfigutáltuk.

                    Hogyan tudom a Gnome felületen beállítani, hogy a gép az előző munkamenetet folytatva éledjen? Hogyan lehet Debianban (a két vizsgált felületen) beállítani a képernyővédőt?
                    Csuhás beszámolójából nem derül ki számomra, hogy szükséges volt-e és ha igen, akkor miért a rendszer visszaállítás.
                    Akadnak még a témába vágó jó kérdések. Emellett még csak két kezelőfelületről esett szó.

                    klt De eltérünk, mert én

                    Abban is, hogy tudsz szkripteket is írni. Mondtad, hogy írtál frissítés automatizálót is.
                    Elvileg lehetne akár minden felülethez olyan konfigurálót ami az ubuntu, vagy a Mint kezelő szintjére hozzná a friss telepítéseket. Szerintem nagy sikered lenne vele.

                      Nagy Gyula
                      Egyiket se próbáltam soha, de:
                      Előző munkamenet mentése:
                      https://unix.stackexchange.com/questions/13725/how-to-save-a-gnome-3-session#169708
                      Tehát a dconf-editor -t fel kell tenni.
                      Utána megnyitod a dconf-editort, és ott:

                      De a dconf editor piszkálgatását meggondolnám, mert nagyon el lehet cseszni az asztali környezetet. Figyelmeztet is.

                      Hogy érted, hogy beállítani a képernyővédőt? Pontosan mit szeretnél?
                      Nálam nincs képernyővédő beállítva, csak az energiagazdálkodás alvóba teszi a képernyőt.

                        Silent_Bob Hogy érted, hogy beállítani a képernyővédőt? Pontosan mit szeretnél?

                        A xubuntunál van képernyővédő választó és bekapcsolási lehetőség. Tetszenek a repülő egerenytyűk.
                        Ehhez az: xfce4-screensaver-preferences tartozik.
                        A Debian Xfce-ben is van olyan, hogy munkamenet és indítás. Most néztem, ezen név alatt az
                        xfce4-session-settings van. Ennek a Gnome-os verzióját keresem.

                          Nagy Gyula Ja, vagy úgy...
                          Ok, xfce -nél xscreensaver van. Ezt kell feltenned, és elvileg ugyanúgy ki tudod választni.
                          Fontos, hogy ez csak x11 alatt megy, ha wayland megjelenítőt használsz, akkor nem fog menni. Tehát a bejelentkező menüben ehhez a gnome x11 -et kell kiválasztani