gvandor Pedig csak a működését kéne érteni:
Vannak a unix-linux alapparancsok, amiket eleve hatékonysági céllal terveztek. Minden parancs egy feladatot hajt végre, de azt gyorsan. Ezeket aztán lehet egymás mögé fűzni, szkriptelni, stb.
Erre jön rá a GUI. GUI, vagyis grafikus felület a júzer számára. A háttérben ugyanazok a parancsok futnak, csak az etetésük, meg a kimenetük "feldolgozása" történik a GUI-ból.
Aki tudja, mit csinál (mit akar megcsináltatni a géppel), az a konzolban (vagy remote terminálban) szépen beírja a parancsot a gondosan összeválogatott paraméterekkel, és az enter után várja a pizzafutárt.
GUI-n ugyanez először az input-output paraméterek különböző mezőkben történő összevadászásával indul. Mire kézzel összekattintgatod, parancssorban már végeztél volna. Oké, a GUI figyelmeztethet, ha valamit nem töltöttél ki, szólhat az output felülírásáért, de ugye ha tudod, mit csinálsz, ezeket nem követed el. Vagy szándékosan követed el.
Az eredmény feldolgozása is különböző. Parancssorban az a jó, ha nincs válasz: ekkor a program lefutott, elvégezte a feladatát. Ha valamit ki kell írnia, az alap esetben hibát jelez.
Egy GUI-s programnál meg lennénk sértődve, ha a sok inputparaméter összevadászása, és leokézása után a program egyszerűen kilépne. Micsoda modortalanság! Szegény GUI-nak a végén meg kell néznie, hogy milyen eredményt hozott a futtatás, és minimum egy "Kedves gazdám, sikeresen befejeztem a feladatot!" üzenetet ki kell raknia.
Hiszen az ámítógép van értünk, és nem mi őérette.
Pedig okos emberek megmondták: számítógép alkalmazásával rengeteg feladatot meg tudunk oldani. Ezek többsége a fel sem merülne, ha nem létezne a számítógép. 🙂