Hálózat

Ezek szerintem veszélyes alkalmazások, ha te át tudod venni a hatalmat a távoli rendszer felett, akkor a harmadik fél is, én nem bízok bennük. Ennyi erővel akár Windowst is feltehetnél a testvérednek. :-D
Az ssh szimpatikus, de NAT-olt IP mögé tett rendszerrel kapcsolatot létesíteni, na ez meghaladja az én szerény képességeimet. Úgyhogy maradtam a rég bevált módszernél:
Valamilyen erre alkalmas videohíváson keresztül (Skype, Messenger, Zoom, ...) megosztja velem a képernyőjét a segített fél és így kommunikálunk, a chaten keresztül tudok parancsokat küldeni.
Egyrészt végig megmarad a segített fél döntési joga a rendszere felett, másrészt (még akkor is, ha nem ez a célja, akár észrevétlen is) tanul ebből, hamarabb lesz a maga ura, hisz mindent ő csinál. Utóbbi nekem is jó, mert előbb-utóbb nem vagy kevesebbet kell foglalkoznom a rendszerével, több időm marad másra.
A választás, a döntés joga természetesen a tiéd.

tenkes TV-nek van olyan módja, ahol egyszeri kóddal működik, így csak akkor lehet belépni vele, ha az adott fél szeretné.

Ezt mondja a TeamViewer magáról, te meg elhiszed neki. Én nem. (Szerk: Az már eleve baljós, ha ilyenek vannak 1, 2, az én rendszerebe ugyan ne tudjon belépni senki, aki ilyen feltételeket szab és ilyenre rábeszélni valakit segítőként még fokozottabb felelősség, hisz ő bízik benned, ha te azt mondod, hogy ez rendben van, ez csak könnyebbség neked, könnyebbség nekem, akkor elhiszi és az ismeretlen és szerintem felesleges nagy kockázat elsikkad. Valahogy érdekes módon ezek az EULA-k mindig a felhasználóra nézve hátrányosak. Ha már nagyon kell, akkor is maximum valamilyen portable verziót, mondjuk AppImage tudok elképzelni, ami egy pedrive-on van, így akár benne is lehet az autostartban, de ha nincs a géphez csatlakoztatva, akkor nem tud futni... Szerintem fontos a felhasználó rendszerét óvni. )
Ha már muszáj, akkor talán inkább ez:
https://github.com/rustdesk/rustdesk/blob/master/docs/README-HU.md
https://github.com/rustdesk/rustdesk/releases/tag/1.3.2
Ebből van AppImage.
Közvetlen irányítás másik oldalon lévő grafikus felületű Linux esetében szerintem csak akkor kell, ha a segített fél komoly egészségügyi akadályoztatással küzd, ezért képtelen a kapott parancsokat bemásolni, az entert megnyomni és a jelszavát beírni. Ez azért szerencsére ritkán fordul elő.

@KiralyMarta Kipróbáltam, szerintem ezt is érdemes megnézned!
Letöltöd mindkét rendszerre az aktuális AppImage fájlt, ez jelenleg ez: https://github.com/rustdesk/rustdesk/releases/download/1.3.2/rustdesk-1.3.2-x86_64.AppImage
Futtathatóvá teszed (chmod +x /ahol-van/rustdesk-1.3.2-x86_64.AppImage vagy a fájlkezelővel kattintás a fájlon jobb egérgombbal-> Tulajdonságok, Jogosultságok fülön pipa a futtathatóságra).
Mindkét rendszeren elindítjátok.
Az irányítani kívánt rendszer ID-jét megadod a nálad lévő rendszeren, aztán bekéri az ehhez tartozó (a másik rendszeren futó rustdesk ablakában szintén látható) jelszót és már tudod is távvezérelni a másik rendszert.
Még nálad mindkét gép, úgyhogy te is ki tudod próbálni! :-)
Az AppImage fájlnak lehet Asztali indítóikont készíteni, akár lehet azt is, hogy beteszed az automatikusan induló alkalmazások közé, de magát az AppImage fájlt egy pendrive-on tároljátok, a pendrive-ot csak akkor csatlakoztatjátok a testvéred gépéhez, ha távirányítani szeretnétek.
Én pedig megint láttam valami érdekeset! Köszönöm!

Rustdesk próba
Feldobtam virtuálisba egy Mint 22-t és egy Ubuntu 24.04-et minimal telepítést választva.

A Mint 22 kapott még egy 1 GB-os lemezt, melyet exFAT-ra formáztam [a FAT32 most nem jó nekünk, azon nem tudtam futtathatóvá tenni az AppImage fájlt] és csak kézzel csatoltam fel a fájlkezelőből (értsd: automatikus csatolás nem lett rá beállítva). Erre a pendrive-ot helyettesítő lemezre rámásoltam a futtathatóvá tett rustdesk-1.3.2-x86_64.AppImage fájlt. A billentyűparancsoknál a Ctrl+1-re rátettem az így felcsatolt meghajtón található AppImage elindítását.

Az Ubuntu 22.04-re is letöltöttem a rustdesk-1.3.2-x86_64.AppImage fájlt és szintén futtathatóvá tettem. Nem indult, pótolni kellett a libfuse2 csomagot (sudo apt install libfuse2).
Ezután már indult és ugyan reklamált, hogy Wayland alól nem fog működni, de nem váltottam X11-re, mégis rendben tette a dolgát.
(Azért le is ellenőriztem a echo "$XDG_SESSION_TYPE" paranccsal, Waylandet használtam.)

A Minten a billentyűparanccsal indítottam az alkalmazást. Az Ubuntun megadtam az itt látható ID-t, ekkor a Minten megjelent egy a kapcsolódást jóváhagyását kérdező üzenet, mivel ezt engedélyeztem, az Ubuntun már nem is kellett megadnom az ID-hez tartozó jelszót.

Egyébként nem fontos minden engedélyt megadni, az irányított gép felhasználója szelektálhat, hogy mit enged meg a másik gép előtt ülő személy számára:

Szerintem a billentyűzetet és az egeret elegendő odaadni a másik félnek, a többitől nyugodtan el lehet tekinteni.

Azt hiszem, lehetne itt még azzal is bűvészkedni, hogy az irányításra használt rendszer megjegyezze a jelszót, de ehhez az irányított rendszeren azt kellene beállítani, hogy a jelszó ne egyszer használatos legyen, én ezzel most nem foglalkoztam, szerintem jó ez így, könnyű kialakítani, működőképes lehet a gyakorlatban, persze ki kellene próbálni valóban egymástól fizikailag nagy távolságban lévő gépek között is.

Bigyó bácsi

Nyilván a biztonság és a hozzáférés ellentétes dolgok egymással. Például internetrádió beállításnál én is szoktam olyat csinálni, hogy WPS-en teszem fel a rádiót a WiFi-re, mert kézzel beírni a jelszót ezeknél az eszközöknél eléggé nehézkes és ezt még talán az idős hallgatótársaknak is meg tudom tanítani, mert igen ritkán, de azért előfordul hogy a rádió elfelejti a beállított WiFi-t és ezért helyszínre menni nem a legjobb mulatság senkinek.
Megkaptam már, hogy ez biztonsági kockázatot jelent, mert amíg a WPS aktív, más is felugorhat erre a hálózatra.
Lehet, lehet, de nagyon kicsi a valószínűsége, hogy valaki pont abban a két percben, pont figyelje ezt a hálózatot és megpróbáljon felcsatlakozni rá, pláne egy lakótelepen, ahol nagyon sok WiFi-hálózat van.
De azért ez nem ugyanaz, mintha jelszó nélkül hagynánk egy WiFi-t, hogy ne kelljen beírni a jelszót. Egy folyamatosan nyitva hagyott és egy évenként egyszer vagy kétszer két percre megnyitott.

No én ugyanezt gondolom erről a távoli vezérlésről is. Nem mindegy, hogy folyamatosan ott a program, fel van telepítve (vagy éppen csak futtatható) vagy csak akkor, amikor valóban szükség van rá, használnánk is. Jóval kisebb lehet az időablak, ezáltal az esetlegesen fennálló kockázat ideje is. Nem mindegy, hogy a teljes gépidő alatt ott van, vagy évente csak pár órát.

Nem rossz, amit @tenkes említ, hogy le is lehet szedni egy szoftvert arra az időre, amikor nincs rá szükség, csakhogy a mi idős pártfogoltjaink nyilván nem fogják tudni letörölni, újra feltelepíteni a szoftvert, pont az ilyenekhez is kell nekik a segítség.

Egy pendrive-on létrehoztam egy 1 GB-os exFAT partíciót, erre kimásoltam a futtathatóvá tett rustdesk AppImage-t.
Ha hozzádugom a géphez a pendrive-ot és így indítom rendszert, akkor mindig azonos helyre a /media/$USER/UUID/ könyvtárba csatolja fel.
Csináltam rá asztali indítóikont és billentyűparancsot is, utóbbit rátettem a Ctrl+1-re.
Ez így már nem rossz, de ahhoz, hogy csatlakozni tudj távolról az ID-n kívül szükséged van a mindig más jelszóra is.

Lehet kicsit még beljebb lépni. Beállítottam állandó jelszót a célgépen és ezt megjegyeztettem az irányítást végző rendszerrel.
Készítettem egy szkriptet az irányított rendszerre, amit 15 másodperces késleltetéssel betettem az Indítópultba.

Bekapcsolom az irányítandó gépet, a fiókba belépve lefut a szkript, nincs ott a pendrive, a rustdesk nem indul el, de ezt annak a rendszernek a felhasználója észre sem veszi.
Hozzádugja a géphez a pendrive-ot, megnyomja a Ctrl+1-et vagy az indítóikont, elindul az alkalmazás, én a gépemről egy kattintással tudok csatlakozni.

A gép kikapcsolva, így dugja hozzá a segítendő fél a pendrive-ot, aztán bekapcsolja. Anélkül, hogy bármi különlegeset csinálna az irányítandó gép gazdája, a fiókba történő (akár automatikus) bejelentkezést követően az alkalmazás futni kezd, én a gépemről egy kattintással tudok csatlakozni.

Persze lehet azt is, hogy valahol csak otthagyod az AppImage-t a pártfogoltad gépén és készítesz neki indítóikont és/vagy billentyűparancsot. Ebben az esetben is lehet automatikusan indítani az AppImage-t vagy akár a telepített változatnál, de én ettől fázom, mert akkor a teljes gépidő alatt végig nyitva az ő részéről a rendszer.

Nekem ez a pendrive-os AppImage a legszimpatikusabb, nincs is jelen az alkalmazás, ha nincs rá szükség, ha meg kell, akkor csak a pendrive-ot kell hozzádugni a géphez. Megugorhatónak érzem még az idős pártfogoltaim részéről is és talán nem is áldozunk fel szükségtelenül sokat a biztonságból cserébe.

Ha nagyon biztosra akarnék menni, akkor két AppImage fájllal dolgoznék. Egy valahol a rendszeren amire van indítóikon az Asztalon/panelen és amire van beállítva billentyűkombináció, valamint egy a pendrive-on, amire van bejegyzés az indítópultban.
Ha bajba kerül a pártfogoltam, akkor úgy is felhív.
Dugd hozzá a géphez a pendrive-ot és kapcsold be... Ha nincs meg a pendrive, akkor csak indítsd el a gépet... nyomd meg a billentyűkombinációt vagy az indítóikont, és a többit már intézem is.