klt Emmá így pöpec. Még hozzá sem kezdtem, máris kész 🙂
Ebből egyelőre mégse lesz másik bejegyzés, nem kellenek képernyőképek, ez a pár sor meg már elfér ide is.
A legközelebb a talán számodra is ideálishoz így jutottam:
Boot a Debian 13 Cinnamon Live ISO-ról.
Ventoy Linux letöltése, kicsomagolása, futtatása, Ventoy a külső (vagy akár belső lemezre) úgy, hogy a végén legyen (jó nagy) szabad hely. [Vigyázat a lemez teljes tartalmát törli!]
A Live-ra GParted telepítése, indítása.
Lemez végére swap, a Ventoy FAT16 után 1 MB formázatlan bios_grub zászlóval, aztán egy 512 MB-os FAT32 EFI Systemnek, a maradék Ext4 rendszerpartíciónak szánva.
A Debian telepítőjének indítása, természetesen kézi particionálás.
A telepítés utáni első indítás után a Debianra a rEFInd telepítése.
A Ventoy partíciójára a supergrub2-2.06s4-multiarch-USB.img és a supergrub2-classic-2.06s4-multiarch-CD.iso felmásolása vagy letöltése.
Eredmény: Alapból most a rEFInd töltődik be, melyből indítható a Debian és a Ventoy is.
Ha előre teszem a boot-sorrendben a lemezt, akkor a Ventoy töltődik be.
A Ventoy menüjéből kiindulva a supergrub2-k bármelyikével akár a Linux-ot választva, akár az EFI-ket átnézetve indítható a Debian. Azt nem tudom, utóbbi kettő közül neked melyik kényelmesebb.
Ezt most virtuális gépen játszottam végig és a belső lemezre tettem az egészet, így van egy gépem, amin külső bootolás nélkül tudok másik rendszert (is) telepíteni.
Bármilyen ISO-t letöltök a Debian alól a Ventoy partícióra, aztán bootolok a Ventoy alól és cserélem vagy mellételepítem a rendszert, aztán arra megint felteszem a rEFIndet... Ha van azon a lemezen két rendszerpartíció is, akkor egész jól működhet a dolog, nagy eséllyel még csak működő rendszer nélkül sem marad az ember galiba esetén és lehet mindent elölről kezdeni.
