a mester
Gondolkodtam a gyorsan bootoló router gyártásán, de keskeny piaci szegmens az alufóliasátorban alvó, éjszakára a villanyórát lekapcsoló humanoidok köre.
Pedig nekik tutira sokat lendítene az életükön, hogy miután reggel kimásznak az alufólia-sátorból, lehúzzák a fejükről az alufóliasapkát, halált megvető bátorsággal, az elektroszmog-szennyeződéstől sem visszariadva átengedik a delejt a kismegszakítókon, majd bekapcsolják az ámítógépet, aztán miközben dobják a sárgát, nem azon kell izgulniuk, hogy a géphez visszaérve ma is a netre kell majd várni egy perc huszonnyolc másodpercet.
Okoskodnak itten a deguk, de annyi eszük sincs, hogy felfogják, ha a kerületben nincs áram, akkor hiába tesznek időkapcsolós dugaljt a lajhár router elé, egyrészt a javasolt cucc nem is megy áram nélkül, másrészt meg, ha még az idő múlását számon is tartaná, hiába kapcsolna magán keresztül az áramot átengedő állapotba a megadott időpontban, az áram akkor még nem áll rendelkezésre, tehát a lajhár router ekkor is az őrületbe kergeti azt, aki még nem őrült.
A témanyitást kiváltó problémára egy lehetséges megoldás: Egy üveg Napoleon + laptop (vagy PC+WiFi-adapter+[szünetmentes táp]).
A konyakért cserébe a falszomszéd megadja a WiFi-jelszavát.
Felkelés, laptop be, az megy aksiról, rá tud cuppanni a szomszéd WiFi-jére, megy addig is, míg a tápegységéig eljut az áram (nem kell idejekorán kotorászni a villanyóraszekrényben), aztán amikor összeszedi magát az éjszaka pihenő router, át lehet ugrani az általa szolgáltatott hálózatra.
Kérem a zöld pipát!
