csuhas32 az más kérdés, hogy megszokásból esetleg ragaszkodunk a rendszercsomagos megoldáshoz.
Elgondolkodtam ezen, és én továbbra sem akarok konténerezni.
Szerintem csúnya megoldás, bár kétségtelenül működik.
Kezdetben valának az egyszerű "monolit" programok, megírták, elindították, használták őket.
Aztán bonyolódott az élet, a rendszer és bővültek a funkciók, a komplexitás emelkedett. Megjelent a multi-tasking. Praktikus volt, hogy a minden programban jelen lévő szükséges dolgokat ne maguk a programok tartalmazzák, hanem maga az alaprendszer adja nekik kölcsön. Hovatovább, a kölcsönadott dolgok nem is kell, hogy külön-külön példányban jelen legyenek a memóriában minden program számára, hanem elég egyszer, így erőforrás megtakarítást lehet elérni, hiszen például 8 betöltött program haszálhatja ugyanazt az egyetlen példányt a kölcsönkódból. Ezen a koncepción alapul a dynamic link.
Így a programok lényegében szétdarabolódtak, de megvolt az az előny, hogy a vegrhajtható kódokból nem kellett több példányt betölteni akkor sem, ha az adott programot több példányban akartuk futtatni. Persze ez csak a kódra vonatkozik, a program példányainak adatterületeit értelemszerűen nem lehet így összevonni.
Onnantól, hogy elkezdtük a variálást a librarykkal, dll-ekkel, megindult egy szerteágazás, aminek a végeredménye lett, hogy bizonyos programok bizonyos könyvtárakkal nem tudtak rendesen működni. Linux talán még nem is létezett akkor, de már tudtuk, mi a frász a DLL-Hell.
Most lényegében a konténerek visszatérés a statikus linkhez, csak egy magasabb szinten.
csuhas32 Miért nő mindenhol az erőforrásigény?
Mert gáz halmazállapotú 🤣
De tényleg, kitölti a rendelkezésérte álló teret!
Már Mr. Murphy is megmondta, hogy minden program a rendelkezésre álló memória végső határáig duzzad. 🙂
Szóval, ahogy gyorsabb, erősebb hardverek készülnek, hogy az alkalmazások használata kényelmesebb legyen, egyszercsak lehetőség lesz bonyolultab dolgokat megvalósítani még éppen elviselhető időben, így a komplexitás emelkedik, a végrehajtáshoz szükséges számítási teljesítménnyel együtt. Aztán újabb hardverek jelennek meg, hogy ennek a komplexitásnak a használata még kényelmesebb, gyorsabb legyen.
Aki telepített Windows 95-öt 30-akárhány floppiról 386SX-re, majd később ugyanezt CD-ről, sejthet valamit ebből 😃
És ez megy körbe-körbe, a fejlődés nem áll meg addig, amíg van miből, meg hova.
Visszaolvasva lehet, kicsit gyulásra sikerültek a sorok, azonban én nem látok a dolog mögött kifejezett rosszindulatú szándékot.
