csuhas32 csak az nekem nem szimpatikus annyira, mert külön kell hozzá bootolni
Igen, itt azt kell eldönteni, hogy mi legyen a mentés célja, ill. mennyire legyen automatizált. Ha "csak" az adatok a fontosak, akkor azokat akár egy fájlkezelő is tudja menteni, pl. az adott mappák másolásával, hiszen gyakorlatilag mindegyik megkérdezi, hogy az azonos nevű régebbi fájlokat felülírja-e. Ez is egyfajta növekményes mentés.
Ha ezt automatizálni akarjuk, vagy kibővíteni a rendszer egyes elemeivel, beállításokkal, esetleg teljes partíciókkal, rendszerrel, akkor jönnek a háttérben futó rendszermentők. Bár így értelemszerűen vannak futó/zárolt fájlok, a VSS, LVM technológiáknak, ill. a Btrfs, vagy ZFS fájlrendszereknek hála ezek is jól működnek. Ha a gép teljesen elhasal, akkor viszont ezeknek is szükségük van a saját mentő "lemezükre", amelyről indulni tud a gép és végrehajtható a rendszer visszaállítása egy korábbi mentésből.
Ha pedig egy atombiztos rendszerkép kellene, ott vannak a nem futó rendszerről készült teljes mentések, amelyek eleve saját bootmegoldással indulnak.
Az előbbiek kényelmesebbek, a növekményes mentés miatt kevesebb helyet igényelnek, napi/heti mentésre is alkalmasak, viszont OS függőek.
Utóbbiak gyakorlatilag 100%-os mentési biztonságot adnak, OS függetlenek, főleg friss rendszer alapmentésre, klónozásra, vagy havi/negyedéves full mentésre használják.
És persze vannak ezek kombinációs használata, amely a legjobb biztonságot és kényelmet adja.
(pl. Rescuezilla esetében szoktak még azzal is "trükközni", ha több fizikai meghajtó van egy gépben, akkor csinálnak egyre egy másodlagos, kb. 2GB-os boot particiót, amire felteszik a Rescuezillát, lévén egy komplett mini OS, és így arról is indítható a gép, nem kell hirtelen USB)
