travis1880Nem egészen az volna az ideális, ha mindenki annyit kapna, amennyit megérdemel.
Az volna az ideális, ha lenne egy olyan szabad rendszer, ahol az ember tisztában lehetne azzal, hol van szüksége arra a tudására, és nem kapna felesleget. A felesleg nem a havi plusz 10-20.000 forint, hanem a százezres különbségek.
Plusz ne a pénz legyen a mozgatórugója az emberiségnek, hanem például a világ megismerésének a vágya, felfedezés, vagy egyszerűen a túlélés, és utódaink megvédése, teszemazt a meteorokkal szemben, csak hogy példát mondjak.
Ha meglenne a diplomám, én bármi olyan feladatot elvállalnék, ami érdekel, és amiben tudok teljesíteni. Annyi jövedelem kellene, hogy abból biztosítani tudjam a körülményeimet a jó munkához. Ha az 100.000 Ft, akkor elég annyi.
Eleve nem azért kéne diplomát szerezni, mert az pénzt hoz, hanem azért, hogy tudj, és az emberiség, vagy akár az egész világ érdekeit is szolgáld vele. Most mindenki azt mondja, hogy "meeert a papír, mert a papír nélkül nem lehet megélni" Vannak olyan diplomások, akiknek a papírjuk csak WC-zés után jó..
A nagy kérdés: Ha a családodnak, és neked is meglenne a túléléshez szükséges pénz, szolid kényelem, tető a fejed fölött, és nem kellene aggódnod azon, hogy ki tudod-e fizetni a tartozásokat, hajlandó lennél-e akár ingyen is dolgozni?
Az én válaszom: Igen. Ha ezzel elősegíthetem mindenki felemelkedését, és valami jót csinálok, akkor már volt értelme dolgozni. Hosszú távon pedig lehet, hogy még előnyöm is lesz belőle, tehát ha önző vagyok, akkor is van miért csinálnom. Csak türelem kell
Az én utópisztikus álmom egy olyan világ, ahol az embernek vannak lehetőségei, és nem azért dolgozik, mert muszáj, hanem azért, mert tisztában van vele, hogy a munkája saját maga és mások számára is hasznos.
Tisztában vagyok vele, hogy mi a valóság, de nem érdekel, mert ilyen a célom. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy a saját félelmei, önzősége fontosabb-e, mint egy olyan élet, ami mindenkinek jobb lehet.
Az ember életét az ember határozza meg. Mindenki úgy él, ahogy eldönti. Én úgy döntöttem, hogy embereknek segíteni fogok, ha tudok, abban, amiben tudok, amire képes vagyok, és talán mások is így fognak tenni. Ja, és egy picit boldogabb vagyok, mint sok-sok ember. Az út már megvan, csak járni rajta érdekes. :D