KimariteHát tudod, attól hogy az emberek nincs pénzük, a világ még nem áll meg. Ha meggondolod, a mai számítógép árak valójában jóval kevesebbek mint 10-15 éve Ft-ban. Akkor nekem elérhetetlen álom volt egy számítógép otthonra, mert többhavi fizetés volt egy komplett számítógép. Most meg van 2 úgy, hogy egyet közben már elajándékoztam.
Abban igazad van, hogy Linuxon elszaladt a ló az erőforrásigényben, én sem látom, hogy ez arányban lenne a funkció bővüléssel. Windowsra ez kevésbé igaz. A Vista megjelenése óta gyakorlatilag a minimális gépigény nem változott. Az XP meg azért népszerű, mert azt szokták meg, azt ismerik, és ahhoz nem kell gépet fejleszteni, meg ahhoz tudtak szerezni telepítőt stb. De ne felejtsd el, hogy az XP elavult. Már több mint 10 éves, 2 év és megszűnik a támogatás, nem lehet viszonyítási alap egy mai rendszerhez. Ezzel az erővel azt is mondhatnád, amit már mondtam a DOS sokkal jobb, mert nagyságrendekkel kisebb az erőforrásigénye. Ez meg így nem igaz.
Én azt gondolom, hogy alapvetően nem baj a nagyobb erőforrásigény, ha értelmes dologra van kihasználva és követi a gépek erőforrás növekedését. Pl. videókártyát használó grafikus felület. Ez teljesen normális dolog.
Parancssor. Ebben nem értünk egyet. Az az igazság, hogy sokan túlmisztikálják a parancssort. Szerintem nem lesz valaki nagyobb szakértő attól, hogy parancssort használ. Pl: mitől magasabb szintű megoldás rm-el törölni egy fájlt mint fájlkezelőből? Mert a végeredmény ugyanaz. Vagy apt-get-tel telepíteni grafikus telepítő helyett? Míg Mandriva-t, Mageia-t használtam eszembe sem jutott konzolból telepíteni, és nem azért, mert nem ismertem a parancsot. Egyszerűen nem volt rá szükség. Ubuntu-n sajnos néha kikerülhetetlen az apt-get, de ez szerintem a fejlesztők hibája. Otthoni felhasználó 2 dolgot ha lehet ne csináljon:
1. konzolba parancsokat gépelget
2. konfig fájlokat kézzel szerkesztget.
Mindkettő veszélyes, és tönkreteheti vele a rendszert. Csak 2 saját példa:
1. dd - én is jártam úgy mint itt valaki nemrég, hogy elírtam a /dev/sd -végén az utolsó betűt. Nem figyeltem oda, hogy be van dugva a USB-s HDD-m is. Hát mit mondjak nem volt vicces utána egész hétvégén adatot menteni. Egy normálisan megírt grafikus frontend-nél, ami mutatja az eszközök méretét, nevét, a helyfoglalást ez nem fordulhatott volna elő. Nem használok dd-t ha nem muszály inkább unetbootin.
2. A konfig fájloknak, még az egyszerűbbeknek egyedi szintaktikájuk van. Bármilyen kis eltérés hibához vezet.
Még a grub1-el jártam úgy, hogy 2 linux volt a gépen és telepítés után egyszerűen átmásoltam az egyik grub.conf-jából a szükséges sorokat a másikba. Viszont elfelejtettem új sort rakni a végére. Eredmény a rendszer nem indult, mert hibás volt a grub.conf. Persze ez nekem nem volt feladat, vagyis csak az volt a feladat, hogy találjak egy működő LiveCD-t. Viszont egy kezdő, akinek más rakta fel a rendszert, ezt nem tudná megcsinálni. Eleinte én sem rajongtam az update-grub-ért, de most már azt mondom. Jól tették, hogy így oldották meg. Ne szerkesztgessen user rendszerindító fájlt, ha nem muszáj.
Úgyhogy az a véleményem, hogy maradjon csak meg a konzol a rendszergazdák hasznos segédeszközének, mert arra való. Az egyszerű felhasználó elől meg el kell dugni, amennyire csak lehet. Akiknek ez nem tetszik, azok úgysem akarnak egyszerű felhasználók lenni, de nekik ott az Arc meg az LFS vagy a freeBSD.
Na ezzel azt hiszem jócskán eltértem a témától.