ezt találtam:D
Unix Airways:
Mindenki elhozza magával a repülőgép egy kis darabját, amikor megérkezik a reptérre. Mindannyian kimennek a kifutóra és darabról- darabra összeállítják a gépet. Megállás nélkül vitatkoznak, hogy milyen típusú gépet kivánnak építeni.
Air Dos:
Addig tolják a gépet, amíg az siklórepülésbe nem kezd, akkor mindenki beugrik és engedik a gépet siklani, amíg az újra földet nem ér. Majd újra betolják, beugranak és így tovább.
Mac Airlines:
Minden stewardess, kapitány, csomag- és jegykezelő ugyanúgy néz ki és ugyanazt csinálja. Minden alkalommal, amikor a részletek felől érdeklődsz finoman, de határozottan elmondják, hogy ezt nem kell tudnod, igazából nem is akarod tudni és minden csak érted fog történni, anélkül, hogy ezt tudnád, ezért pofa be!
Windows Air:
A terminál nagyon szép, színes, barátságos stewardessek, kényelmes csomagellenőrzés és beszállás, sima felszállás. Kb. 10 perccel később a gép felrobban a levegőben bármilyen figyelmeztetés nélkül.
Windows NT Air:
Épp, mint a Windows Air, csak sokkal drágább, nagyobb gépeket használ és a robbanás pillanatában 70 km-es körzetben az összes többi gépet magával rántja.
Linux Air:
Az összes többi OS légitársaság elégedetlen munkavállalói elhatározták, hogy saját légitársaságot állítanak fel. Önmaguk építik fel a gépeket, a jegyszámlálókat és a kifutópályát. Kis összeget számolnak fel, amely fedezi a jegynyomtatás költségeit, de önmagad is letöltheted és kinyomtathatod a jegyeket. Mikor felszálltál a gépre, kapsz egy széket, négy csavart, egy franciakulcsot és egy ülés- HOWTO.html-t.
Mikor elintézted, a teljesen állítható széket nagyon kényelmesnek találod, a gép felszáll és megérkezik időben minden gond nélkül. A repülés közbeni kaja csodálatos. Megpróbálód elmesélni a többi légitársaság ügyfeleinek a nagyszerű utazást, de ők mindig csak azt kérdezik:" Hogy mit kellett csinálnod az üléssel?!"