Pendrive helyett külső SSD

Megihletett a téma, melyben fórumtársunk pendrive-ja a jelek szerint belehalt a Windows lemezkép felírásába.
Abban megállapodtunk, hogy a Ventoy-jal készített eszközre egyszerűen fel lehet másolni a képfájlokat, aztán azokat bootolni. Linuxot, Windowst,...
Mivel nekem van három USB-s SATA átalakítom a fiókban és közös tapasztalásunk, hogy a pendrive-ok sokkal hajlamosabbak a meghibásodásra, számomra kézenfekvőbbnek tűnik SSD-t venni a pendrive helyett és azt használni külső meghajtónak, akár adathordozásra is.
(Persze, lehet ellenérveket felhozni, hiszen az SSD biztos kicsit drágább mint a pendrive és kissé nagyobb helyet is foglal, de szerintem egy 120 GB-os SSD ma már azért elég olcsón beszerezhető, a súlya nem veszélyes és például az én táskámba simán belefér.
Nekem szabad SSD-m még mindig nincs, így szokás szerint a laptopokból megörökölt öreg HDD-t egyikét tettem a külső tokba, de a szimuláció szempontjából ez most mindegy, kicsit lassabb, de nekem van ennyi türelmem.)

Megírtam tehát a külső lemezt Ventoy-jal, úgy, hogy a lemez végén legyen egy jókora szabad hely (ennek később vesszük majd hasznát, ide fogjuk telepíteni az éles rendszert).
A létrejött Ventoy partícióra rámásoltam három lemezképet: Ubuntu 24.04, Linux Mint 22 Cinnamon és Windows 7.
A gépet újraindítva a boot menüben tudtam választani a Ventoy-t, annak menüjéből mindhárom lemezképet és mindegyik szépen be is bootolt.
Ennek a mesének itt vége is lehetne, visszaigazoltam, a fórumtárs nagyon valószínűleg így is tudná telepíteni a műhelyében lévő gépre a Windows 10-et.

A Ventoy és egy telepített rendszer egymás mellett azonos lemezen

Azonban a számomra érdekes rész, a kaland, csak most kezdődött el!
Már az is szokatlan, hogy innentől úgy dolgoztam, hogy az azon a lemezen lévő Ventoy-t bootoltam be, mely lemeznek a végén lévő szabad helyre egy éles rendszert telepítettem!
Szóval a Ventoyt majd annak menüjéből meghívva a Linux Mint lemezképet bootoltam be.
A GParteddel a külső lemez szabad helyén létrehoztam:
– 1 MB formázatlan területet bios_grub zászlóval
– 512 MB FAT32 partíciót
– a maradék helyet pedig Ext4-re formáztam
Indítottam a telepítőt, természetesen a „Valami más”-t választottam, kézzel adtam meg a csatolási pontokat.
Az imént létrehozott FAT32 lett az EFI System és a rendszerbetöltőt is ide kértem.
(Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ha máshová, mondjuk az alapértelmezett sdX-re kértem volna, akkor lehet, hogy, ez a rendszer bootolt volna, de a Ventoy viszont nem, mert annak a bootját hazavágtam volna.)
Az új (a lemez végén lévő) Ext4 partíció lett a rendszerpartíció (/ csatolási pont).
A telepítő rendben lefutott.

A telepítést követő első újraindításkor nem nyúltam semmihez, megjelent a frissen telepített Linux Mint GRUB-menüje, be tudtam bootolni az új rendszert.
Újraindítottam a gépet, most nyomogattam szorgalmasan az F12-t, megjelent a boot menü, melyből a külső lemezre utaló UEFI előtagos bejegyzést választva bebootolt a Ventoy.
Ezt szerettem volna! Van a külső lemezen egy teljes értékű rendszerem, de tudom bootolni a Ventoy-t is, onnan pedig tetszés szerint a telepítőket betölteni!

rEFInd

Megpróbáltam még egyet tekerni a helyzeten. Ismét újraindítottam és nem nyúltam semmihez. Jött a Mint GRUB-menüje, betöltöttem a frissen telepített rendszert és feltelepítettem rá a rEFInd-et.
Újraindítás.
Ha nem nyúltam semmihez, jött a rEFInd, ha nyomkodtam szorgalmasan az F12-t, akkor onnan tudtam bootolni a Ventoy-t.

A külső lemez azért van, hogy hordozzuk. Átdugtam hát a másik gépre. Azt elindítva és az F12-t szorgosan nyomkodva a külső lemezhez tartozóan két UEFI előtagú bejegyzés jelent meg:
– A felső a Linux Mintet indítja.
– Az alsót kiválasztva beköszön a Ventoy menüje.

Én most ezt a bejegyzést úgy írom, hogy az alsót választottam és a Ventoy menüjéből az Ubuntu 24.04.3 lemezképéről bootoltam be.