hepalyIGENCSAK OFF: ma-gya-rí-tás. Nem harciasan említem, sőt. Jobb szeretném, ha minél többen éreznénk fontosnak. Mit? Miért? Van egy rendkívüli nyelv, amit pár milliárd ember közül néhány milliónak adatott meg ismerni. Csodálatosan logikus, hihetetlenül gazdag árnyalatokkal. Olyanok állítják ezt, akik valahogy rábukkantak, és a szépsége és tisztasága miatt nekiláttak jobban megismerni. Olyanok is ezt állítják, akik nyelvészként képesek megfejteni a szavaink eredetét és kapcsolataikat. Nem csak magyarok. Sok esetben egyik-másik nagyobb nyelvcsaláddal összehasonlítva, eredményt is hirdetve. A kissé holisztikusabb szemléletű gondolkodók némelyike egyenesen a kiválasztottak nyelvének nevezi, mások az ősi nyelv egyenesági leszármazottjának, szintén nem csak magyarok. "Hétköznapi" szemmel nézve egy iszonyatosan nehezen tanulható és beszélhető nyelv, dobogós helyezéssel (de még mennyire:) Érdemes jól ismerni, főleg miután sikerült ide születnünk. Az hagyján, hogy mennyire pozitívan hat vissza a gondolkodásra, amikor valaki lassacskán felfedezi a magyar nyelv nyilvánvaló kicsi összefüggéseit, a világos logikát, az egyszerre tömör és szép toldalékolást, a mély, meghitt kapcsolatot a természettel, az ősi környezettel, és még sokáig sorolhatnánk.
Mostanság túl hangsúlyos taktika a kapkodás. A fogalmaink jelentéstartalma egyre egyszerűbb. Szavaink lassacskán zsugorodnak, a szleng is mintha egyre szívesebben hanyagolná a kreativitást, egyre gyakoribb az egyszerű germanizmusok, anglicizmusok használata, a viccnek indult, közkeletűvé vált, a valódi jelentést már nem hordozó formák éltetése. A gondolkodás is hat a nyelvre. Igazi tyúk vagy tojás probléma: az ember saját magáról se biztos, hogy meg tudja állapítani, hogy előbb a gondolkodása lett kissé lusta, vagy ez is csak okozata a hétköznapi nyelv eróziójának? Ilyesmik miatt aggódtam én itt ilyen hosszan. :) Szerencsére a szándék kitűnő gyógyír hosszabb távon.
