Én már négy éve is egy kis ambíciózus legény voltam. Kijött az Ubuntu 6.06... Édesapámmal ekkor ismerkedtem meg, családi dolgok miatt nem láttam előtte soha. Ő vitt a jóba. Kísérletezgetett a disztribúciókkal, egyre csak szaporodtak a live CD-k és telepíthető rendszerek egy polcon, mindig tesztelt, imádta. Én, akkori 15 éves fejjel csodálatosnak tartottam az egészet. Kaptam tőle egy Damn Small-t, azt hiszem, az volt. Kis valami, ami betölti magát a ramba, írja, olvassa az ntfs-t, ment nekem is, büszke voltam. Nem volt netem, de egy barátomat megkértem hogy szedje már le nekem az Ubuntu-t, mert nagyon érdekelt. Így is tett, nekem meg volt a kis, 7 gigás vinyó a gépemben, üresen, árván, a 80 gigás testvérém meg egy XP. Fellöktem az új szerzeményt, ment, nem volt gond, tökéletes! Édesanyám ez után nem is jelentkezett be win alá, az ubuntus játékok egyszerűen megbabonázták. Átvittem haverhoz a gépet, hogy kapjon egy kis netet, le is jött jó néhány frissítés, élből csatlakozott, minden pöccre ment. Felraktam néhány játékot, ezek közül a Billiard GL-volt az, amit egyszerűen nem tudtam megunni, hiába a sok gyilkolós lövöldözős cucc a másik merevlemezen. Barátom is felrakta, de a videókártyájával nem tudta a compiz kockát elővarázsolni, elkeseredett, letörölte. Én is otthagytam, tanulni a win kellett, minden infóházi Windows Office-os dolgokra épült és hiába küzdöttem, máshogy nem ment. Fél éve tértem vissza, inmár teljesen Ubuntu-ra, amit egy ügyetlen kis balesetnek köszönhetek. Figyelmetlenségemben mindent leformáztam a gépről és Win telepítő sem volt itthon. 9.04, három nap omlott össze egymás után, de én már akkor is meg akartam mutatni a haveroknak, akik kiröhögtek, hogy ez igen is egy jó dolog, mármint az Ubuntu, meg a Linux általában. Harmadik nap leszedtem a Hardy Heron-t, a 8.04 LTS-t. Feltettem azt, nem hibátlanul, de húségesen dolgozott és nekem ez számított. Most itt vagyok Karmic alól, ez sem hibátlanul, de annál húségesebben dolgozik. A barátom, aki letöltötte nekem annak idején, nemrég rakta föl wubi-val megint a rendszet, ment minden élből, most a teljes átálláson dolgozik, írja a lemezeket a laptopról bőszen. Rajta kívül egy teljes család kért meg, hogy segísek nekik feltenni és elmagyarázni, hogy s mint működik. 18 éves koromra úgy tűnik, felnőttem a linux rendszerekhez és már nem is gondolok a windows használatára.