Ezt a blogot azért indítom,hogy legyen egy hely, ahol azok beszélgethetnek,akik nem csak hobbigépnek használnak Linuxot, hanem dolgoznak, dolgoztatnak rajta. Biztosan felbukkannak majd sajátos,mások számára nem világos szempontok,érvek, melyek egyrészt tapasztalatból, másrészt "a cél szentesíti az eszközt" elv mentén születtek. Nem vitázni, fikázni akarok, hanem tapasztalatot cserélni. Kérem ezt tiszteletben tartani.
Ha arról akarunk beszélni,milyen is egy irodai munkára alkalmas Linux rendszer, akkor érdemes először definiálni néhány alapvetést.
1, A felhasználói nem geekek, és nem is Ubuntu-fanboyok, hanem olyanok, akik eddig egy XP előtt ülve dolgoztak.
2, Számukra a váltás nem egy örömünnep, hanem egy púp a hátukra. Új dolgokhoz, új munkaezközhöz kell hozzászokniuk.
3. A hardver legjobb esetben is átlagos.
4. Nekik a munkájuk,nekünk a dolgozók produktivitása forog kockán.
Mi az amit én, eddigi tapasztalataim alapján, jónak gondolok, elvárok egy ilyen rendszertől.
1.Tekintettel az átlagos hardverre, legyen minél könnyebb. Konkrétan: nem kellenek effektek, ötcsatornás hang, eye-candy dolgok. Az erőforrások maradjanak a munkavégzéshez szükséges alkalmazásoknak.
2.A funkciókat a lehető legegyszerűbben valósítsuk meg. Legyen áttekinthető, tegye minél könyebbé az átállást.
3. Legyen stabil. Senkinek sincs kedve extra költségekbe vernie magát, plusz munkát végezni. A túl gyakori frissítési kényszer nem szimpatikus ezért.Ide kapcsolódik az is, hogy "legfrisebb csomagok" hajszolása ebben az esetben értelmét veszti.A kiforrottság, és a megbízható, stabil működés viszont felértékelődik.
4. Olyan alaprendszer kell tehát, amin a legkevesebb barkácsolással elérhetjük mindezt. A munkához idő kell,az idő meg pénz.
Hogyan ?
Kétféleképp próbálkoztam eddig .
Az egyik út az, hogy egy standard Ubuntu/Gnome telepítésről leszedek, és hozzáadok. Leszedem, ami nem kell (ami nem kell az ne is legyen ott),és hozzáadom a szükséges dolgokat.
Aztán elkezdem fogyókúráztatni. Eltávolítom a szükségtelen szolgáltatásokat, kis-és nagy alaklmazásokat, ezek függőségeit.
Egyszerű, de lassú, és az eredmény nem egyértelmű, nekem legalábbis tisztábbnak, korrektebbnek tűnik a másik megoldás:
Az alulról felfelé építkezés.
Keresünk egy céljainknak megfelelő alaprendszert. Ez lehet egy minimal telepítés (Ub.minimal CD) , vagy akár egy ún. light redszer. Erre tesszük fel azt ami kell.Hál istennek a függőségkezelés kisegít minket, ha valamelyik csomagnak kell valami másik,úgyis felteszi.
Milyen asztali környezetek jöhetnek szóba ?
Vicces, de bármelyik szinte (na jó néhány exotikustól eltekintve). A felhasználó nem fog turkálni a rendszerben, aki meg fog, az ért hozzá. Mindegyik asztali környezethez lehet találni az eddigi szempontoknak megfelelő alaprendszert.
A kérdés az, ki lehet-e egészíteni pl.egy puritán környezetet kisebb nagyobb segédalkalmazásokkal úgy, hogy otthonos munkaezköz legyen belőle,illetve mekkora kapacitásunk van saját erőből létrehozni. Gondolni kell a kiadásfrissítésre is, ha ilyenkor újra kell kezdeni az egészet,nem segítettünk magunkon.
Nézzük sorra azokat, amiket én ismerek:
Fluxbox. Asztali menüje van, kézzel kell konfigolni, de bármit bele lehet tenni a menübe. Panel szabadon választható hozzá. Asztalháttér kezelhető , de az asztalra nem tud magától ikonokat, fájlokat tenni . Ez hátrány. Alkalmazás menüje panelfüggő. Előnye, hogy teljesen szabad kezet hagy nekünk, fájlkezelő, böngésző , és bármely más alkalmazás kiválasztásához.
Openbox. Tulajdonképp ugyanaz igaz rá , mint a Fluxboxra.
Xfce. Egy, vagy kétpaneles asztal, sok panel pluginnel. Asztali,és panelmenüje is van.Feltehetők rá az XP startmenüre nagyon hasonlító menük (Mint-menü) Vannak szolíd effektjei, ha ez fontos.
Előnye, hogy kevés munkával elérhető, visszafogott, de mégis kultúrált környezetet ad.Viszont magával hoz egy előre definiált alkalmazáscsomagot, tehát jobban meg van kötve a kezünk. Viszont az asztalt használhatjuk munkaterületnek, doksikat, ikonokat tehetünk oda. Sokkal felhasználóbarátabb, mint az eddigiek.
Gnome. Ezt nem kell magyarázni. Hasonlít sokban az Xfce-hez,de sokkal jobban tupírozható. Kötötségei legalább akkorák, mint az Xfce-nek. Hátránya, hogy bizonytalannak tűnik a jövője a legfrissebb hírek tükrében, lehetséges utódai közűl egy sincs használható állapotban.
KDE . Sajnos ezzel nekem kevés tapasztalatom van. Ezért inkább kihagyom, mert nem akarok igazságtalan lenni vele. Bár van egy hasonló célra kifejlesztett hazai rendszer, a Little Susie, ami azt támasztja alá,hogy jó is lehet akár. Bár az egy régebbi KDE verzióra épül.
Nálam eddig két környetet maradt fenn a rostán: XFCE, és Gnome. Vérzik a szívem az Openbox miatt, de rengeteg konfigolást igényel, disztribúciófrissítéskor újra kell tenni, és vannak hiányosságai (asztal nem használható).
Ha azt nézem, jövőre, vagy azután tudom-e frissíteni esetleg, anélkül, hogy egy teljesen más környezetet kapjak (olyanoknak lesz, akik tíz éve ugyanazon az XP-n dolgoztak, nekik az újdonság varázsa inkább szívás, sem mint öröm)
akkor most Xfce lesz. Van jövője, évek múlva is így fog kinézni, kultúrált, könnyű (nem a Xubuntura gondoltam, az egy kicsit túlsúlyos),és használható az én céljaimra.
Milyen alapon ?
Ha Ubuntu, akkor LTS,azaz Lucid, Ha Ubuntu alapú,akkor Mint Xfce (Lucid alapon,a kiadás számát nem tudom), bár arról van mit leszedni bőven :-)Ha Debian,akkor (tessék megkapaszkodni)
Crunchbang Xfce.
