Nemrég kaptam egy linket, ahol is a cikk írója arról ír, mennyire rossz, magányos manapság az öregkor, ami tetszik vagy sem, igaz.
Szerencsére én még messze vagyok ettől, de látom, hallom nap mint nap.
Régen a családok gyakran voltak együtt, fiatalok, öregek egyaránt, emberségesebb volt az egész, ma viszont a fiatalok vagy látástól Mikulásig dolgoznak, ahogy a csövön kifér, vagy szabadidejüket játékra, internetezésre, tanulásra, sőt: munkára fordítják.
A családok széthullanak, nincs senkinek sem ideje törődni a másikkal, és a legrosszabban azok a nyugdíjasok járnak, akiknek már senkijük sincs.
Itt jön a képbe egy ötlet Tóta W. Árpád digitális tollából, hogy talán egyszer valaki kitalálja, hogy az időseket is be lehet vonni az internetes társadalomba, hátha egy kicsit kevésbé lesznek magányosak, ráadásul közismert, hogy a boldogság javítja az egészséget is, talán kevésbé lennének szenvedéssel teliek a nyugdíjas évek.
Nem kell bemutatnom azt az operációs rendszer, amelyik filozófiája, és az emiatt hozzá csatlakozók gondolkodásmódja miatt tökéletesen megfelelne a célra. :)
Az Online Alkony Program