Kittus2 Ó hát az én „ügyfeleim” rokonok, ismerősök. Amúgy is elvárásom magam felé, hogy lehetőleg a beavatkozás megtörténtéből a felhasználó ne érzékeljen semmit, számára minden ugyanúgy működjön továbbra is, mint előtte, kivéve, ha kifejezetten kért valamilyen változtatást.
Ez a gép korábban a boltban volt, ott tényleg muszáj volt, hogy megbízhatóan tegye a dolgát a rendszer, de most már hazakerült, így a kérdést és a masinát is valójában meg lehetne közelíteni lazán is.
Inkább játékosságból választottam egy nehezebb pályát, évek óta próbálok, amennyire csak lehet, szellem lenni AZ ASSZONY itthoni gépével kapcsolatban.
Volt már, hogy a Xubuntut sikerült lecserélnem Debian Xfce-re észrevétlen. Még egy év múlva is úgy tudta, hogy valamilyen Ubuntuja van.
A múltkor se buktam le, hogy a megváltozott igényéhez igazodóan rendeltem egy nagyobb kapacitású SSD-t, talán valamelyik éjszaka klónoztam a régit és amikor kiment a piacra, akkor kicseréltem az újra.
Szép is lenne, ha most pont egy ilyen kis verziófrissítést kellene előre leegyeztetnem! :-D
Odalenne a kis játékom.
Megvan még a régi SSD-n az eredeti rendszer, majd először azt léptetem előre, aztán ha arról bootolva megy minden rendben, akkor meglépem az éles rendszeren is. (Valamelyik Debian ugrásnál net nélkül maradtam a kivezetésre kerülő hálózatkezelő miatt. Az elég hülye helyzet. Visszatekertem a rendszert, még a korábbi verzióra feltettem a network-manager-t, aztán újra lezavartam az újjászületést. Utána már tudtam a többi ugyanilyen Debianomnál, hogy a network-manager telepítése a nulladik lépése ennek a verziófrissítésnek.
Egyszer meg a nyomi szállt el, néha ezt az öreg HP-t nem könnyű rábeszélni a Debianra, de most vettem bele tonert.)
Szerinted figyeli életem méze a splash screen-t? Remélem nem, mert azon bukhatok, hogy Debian 12 helyett 13 van. Átszalad azon gyorsan a rendszer...
(Volt egyszer egy vevőnk, aki minden időjárási körülmények között nagyon szorgalmasan hordta hosszú sétákra a spánielt. Mindenki boldog volt. Aztán egyszer valamiért asszony hozta le a kutyát és csodálkozott, hogy a jószág húzza a kocsma felé, az ajtóban meg szépen le is ül. :-D
– Ó, ez a kocsmáros nagyon szereti az állatokat, mindig ad a Fifikének kolbászt, azért megy oda olyan lelkesen!
Csak valamiért Fifike nem óhajtott nagy kört sétálni, onnan már indult volna haza, ahogy szokott.)
